Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

Péter az élete végéig tart�zkodott, és �: János is a tulajdonukban van, Waryu Benedek, Konth Mikl�s erdélyi vajda Challokuz-i officialis-a ezen ura nevében egy f�ldrésszel egy�tt elfoglalva tartja, az � joga sérelmére, ezért � Mikl�s vajdát tilalmazta a jogtalan elfoglalást�l, és att�l, hogy mindezeket a vajdának a király át�r�kítse (l. Anjou-oklt. XXXVIII. 90. szám

). A káptalan további 5, a k�v. években kiadott okleveleiben pedig az szerepelt, hogy ezen Pál mester és frater-e: János a mondott birtokrészeik elfoglalását�l, cseréjét�l és iktatását�l tilalmaztak mindenkit, f�leg Mikl�s vajdát, az �budai apácákat és Jakus pozsonyi bír�t. Amikor ezen oklevelek tartalmát az országbír� el�adta a királynénak, � a nagyobb bizonyosság miatt a színe elé hívatta Kolon-i Pethew mestert (aki a vitás f�ld mellett lakott), hogy megtudja t�le: vajon Pál mester, az apja és frater-ei e birtokrészek tulajdonában voltak és vannak-e, mire Petew mester a királynénak, valamint a királynéi jelenlét el�tt személyesen megjelent országbír�nak, f�papoknak és bár�knak (baronibus suis) meger�sítette hitére és a király iránti h�ségére, hogy tudomása szerint Pál mester, az apja és frater-ei mindig is a birtokrészek tulajdonában voltak, de ezeket t�l�k elidegenítették. Mivel tehát a pozsonyi káptalan privilegiális oklevele alapján az országbír�nak, a f�papoknak és az ország bár�inak �gy t�nt, hogy a Bankwatha birtokon, valamint a Symonfeulde és Zookfeulde f�ldeken lev� részek jog szerint Pál mesterhez tartoznak, ill. Petew mester megbízhat� elmondása szerint Pál mester, az apja és frater-ei e birtokrészek tulajdonában voltak, ezért az országbír� ezen f�papokkal és bár�kkal, valamint a királyné tudtával és megbízásáb�l a Bankwatha-n lev� birtokrészt minden haszonvétellel, valamint Symonfeulde és Zookfeulde f�ldek felével Pál mesternek ítélte. És mivel a birtokrészek iktatására sz�kséges volt k�ldeni a királyi embert és a pozsonyi káptalan tan�ságát, ezért az országbír� írásban kérte a káptalant, hogy k�ldjék ki tan�ságukat, akinek jelenlétében Borsyenew-i Petych, az �gyben speciálisan kik�ld�tt királyi ember ápr. 13-án (sab. p. quind. Passce d.) a Bankwatha-n lev� birtokrészt, valamint Symonfeulde és Zookfeulde f�ldek felét minden haszonvétellel iktassa Pál mesternek, bárki ellentmondása ellenére is, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak máj. 1-jére (oct. Georgii). Akkor Pál mester pozsonyi kanonok bemutatta az országbír�nak a pozsonyi káptalan királynak sz�l� jelentését (l. 264. szám

), és mivel eszerint a Bankwatha-i birtokrészt, valamint Symonfeulde és Zookfeulde felét az országbír� d�ntésének megfelel�en a királyi és káptalani ember a szomszédok jelenlétében Pál mesternek iktatták, ezért az országbír� mindezeket Pál mesternek hagyja bír�i hatásk�rénél fogva �r�k birtoklásra, nem érintve más jogát. Err�l f�gg�pecsétjével meger�sített privilegiális oklevelet bocsát ki Pálnak. D. in Wyssegrad, 6. die oct. Georgii, a. d. 1364. E.: Dl. 5299. (Acta eccl. ordinum et monialium. Poson. 14. 6.) Hátlapján �jkori kezekt�l tárgymegjel�lések. F�gg�pecsét és v�r�s fonata. 296. 1364. máj. 7. Fehérvár [I.] Lajos király (H) a f�papoknak, bár�knak, comes-eknek, várnagyoknak, nemeseknek, officialis-oknak és más, bármiféle helyzet� és állapot� embereknek, akiknek a f�ldeken és a vizeken vámjaik vannak, valamint ezek és a király vámszed�inek: mivel nem lehet vámot szedni a nemesek és más birtokos emberek élelmeib�l (victualia), amiket egyik birtokukr�l a másikra, v. egyéb lakhely�kre (alia loca mansionis) visznek, ezért megparancsolja a címzetteknek, hogy azon borok, termények, j�szágok (pecudibus), nyájak és más élelmiszerek után, amiket a Wesprimium-i Boldogságos Sz�z-kolostor apátn�je és apácái birtokair�l 160