Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVI. 1362. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

ságot v. kárt okoz, és ezt ellenében a másikuk 3 v. 4 megbízható tanúval bizonyítani tudja, akkor a kárt okozót a bíró része nélkül 20 márkában marasztalják el. D. in Cassa, sab. p. OO. SS., a. d. 1362. E.: Dl. 5145. (NRA. 1539. 44.) Hátlapján újkori kézt�l tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét körvonala. 517. [1362.] nov. 5. A pozsonyi káptalan [1362.] nov. 5-én (sab. p. OO. SS. prox. preteritum) kiadott oklevelében jelentette a király (itt eredetileg szó szerint átírt) parancslevelére – Cheklez-i Vörös (Rufus) Ábrahám fia Leukus fia: Miklós a király elé járulva rokona, az örökös nélkül elhunyt Dub-i Marcell fia Miklós fia: Tamás Nyitra megyei Dub nev� birtokát kérte szolgálataiért örökadományul; mivel a király nem volt tisztában a birtok min�ségével, és hogy adományozási jogköréhez tartozik-e, utasította a pozsonyi káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében a királyi ember a szomszédok összehívásával menjen Dub birtokra, és ha azt a királyi adományozási jogkörhöz tartozónak találja jog szerint, iktassa Miklósnak új királyi adomány címén örökre, ha nincs ellentmondás, az esetleges ellentmondókat idézze meg a királyi jelenlét elé Miklós ellenében, majd a káptalan tegyen az uralkodónak jelentést –, hogy Borsa-i Herman fia Miklós fia: János királyi emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Demeter mestert, akik okt. 15-én (sab. an. Galli) Dub birtokra mentek a szomszédok összehívásával, és mikor azt Leukus fia: Miklósnak iktatni akarták, Fekete (Niger) István a maga és felesége: Klára nevében ellentmondott, így �ket megidézték a királyi jelenlét elé nov. 8-ra (ad oct. OO. SS.) Miklós ellenében. Tá.: Bebek István országbíró, 1363. jan. 28. Fk.: Dl. 95 266. (Ocskay cs. lt. 33. A.) K.: Ocskay 132–133. Megj.: Az oklevél 1362. évi kelte a tartalmilag átíró oklevélb�l következik. 518. 1362. nov. 7. Kassa [I.] Lajos király (H) Frank fia: Mihály Sarus-i comes-nek: mivel � Rozgon-i Miklós özvegyét és fiait: Lászlót, Istvánt és Simont birtokjogaikkal és jobbágyaikkal együtt speciális királyi védelmébe fogadta és ennek ellátását a comesre bízta, ezért utasítja, hogy a nemes asszonyt, fiait és jobbágyaikat az �ket zaklatni szándékozóktól, f�leg Rozgon-i L�rinct�l (aki nekik, mint mondják, számos jogtalanságot okozott) a király személyében védje meg. D. in Cassa, 3. die Emerici, a. d. 1362. 280 �