Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVI. 1362. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

és Tamást, a szentimrei (S. Emericus) egyház plébánosát, káplánjaikat, akik a szomszédok jelenlétében a vitás részek közötti vizekhez mentek, amiket a felek egyetértésével úgy osztották fel, hogy kelet, vagyis Posatelke föld fel�l a Hetenolcha víz negyedét, és Sarad tó harmada negyedét észak, ti. a Hydere víz fel�l Waryo Benedeknek, ezen vizek többi részét pedig Máté fiai: János és Miklós, Dénes fia: László, András fia: István és Gergely fia: Bálint Kyra-i nemeseknek hagyták örökre, elhelyezve a felek részei között határjelek helyett bizonyos, nádból való jeleket a szükséges helyeken. A felek mindezzel megelégedve tehát örökre megegyeztek birtokaik ügyében, de a nagyobb bizonyosság kedvéért mind Benedek, mind Máté fia: Miklós a maga és a többi Kyra-i nemes nevében a konvent el�tt mindezt elfogadták és meger�sítették, a per kezdete el�tt kifizetend� 10 márka büntetés terhe alatt, ha valamelyik fél ezen megegyezést visszavonná v. megsértené. Err�l a konvent selyemfonaton függ� pecsétjével meger�sített oklevelet bocsát ki. D. in fe. Corporis Christi, a. eiusdem 1362., amikor Syffrid apát, Péter perjel, Conrad prépost, Jakab kulcsár, Miklós �r-, Péter énekl�szerzetes. Arenga. E.: Dl. 5025. (NRA. 1591. 9.) Hátlapján középkori kézt�l német nyelv� feljegyzés. Kerek függ�pecsét és vörös fonata. K.: F. IX/3. 323–331; Dreska G., Pannonhalmi konvent I. 118–122. és 123–127. 285. 1362. jún. 15. A Zuburium-i Szt. Ipolit vértanú-monostor konventje jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy Bubek ~ Bebek István comes országbíró nekik címzett, a pozsonyi káptalan érdekében kiadott döntéshozó oklevelének megfelel�en (amit pecsétf�jükkel ellátva a királynak visszaküldenek) az abban megnevezett Petheu fia: István királyi emberrel kiküldték tanúságul Demeter testvér papot, akik jún. 12-én (oct. Penth.) a Banwlke-i nemesek birtoka és a pozsonyi káptalan Wlk nev� birtoka közötti földrészre mentek L�rinc [fia:] Pál mester pozsonyi kanonokkal (aki a káptalan nevében és ügyvédvalló levelével jelent meg), Banwlke-i István fiaival: Lászlóval és Mihállyal, valamint a szomszédokkal, a földrészt régi határai mentén bejárták, de mikor azt a káptalannak iktatni akarták, István fiai a maguk és más Banwlke-i nemesek nevében ennek ellentmondottak. A földrészt ideiglenes jelekkel megjelölték, ahol azokat el tudták helyezni (signis pro metis positis ubi poni poterant), de a Duna nagy áradása miatt akkor elöntött földrészt (propter nimiam aque Danubii inundacionem ipsam terre particulam pro tunc perfluentem) királyi mértékkel nem tudták megmérni, hanem szemmel 80 holdnyinak tartva, mennyiségét és hasznait megtekintve fogott bírókkal az ország szokása szerint 16 pensa-ra becsülték. D. 4. die estimacionis prenotate, a. d. 1362. 158 �