Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

[1360.] febr. 25-én (in oct. diei Cinerum tunc venturis) tartoznak bemutatni az úrhölgy és Péter fia Miklós ellenében, akik ekkor szintén tartoznak bemutatni okleveleiket, amelyek alapján a király fog igazságot tenni a felek között. A határnapon az úrhölgy és Péter fia Miklós személyesen megjelentek a király színe e., és kérték az oklevelek bemutatását. Erre Márton fia András a maga és János fia Bakou nevében a győri kápt. megbízólevelével előállva bemutatta a pozsonyi kápt. 1315. évi (a. d. 1315.) privilegiális oklevelét Suul birtok határainak felállításáról (l. Anjou-oklt. IV. 207. szám). Ehhez András hozzátette, hogy ők és elődeik emberemlékezet óta Suul birtok tulajdonában voltak, az említett István és Péter, Mor fiai, a birtok vevői, Suul-i János, a birtok eladója mindannyian az ő atyafiaik. Ezzel szemben az úrhölgy és Péter fia Miklós bemutatták Dénes nádor és Zolnok-i c. 1237. évi (a. d. 1237.) privilegiális oklevelét (l. Szőcs T., Árpádkori nádorok 54. szám). Ezt követően a király háromszori kérdésére, miszerint rendelkeznek-e még Suul birtokkal kapcsolatosan más oklevelekkel, az úrhölgy és Péter fia Miklós tagadólag válaszoltak. Mivel István özvegye és Péter fia Miklós Dénes nádor említett oklevelén kívül semmi mással sem tudták igazolni, hogy már 123 éve Suul birtok tulajdonában vannak, Márton fia András és János fia Bakou szerint viszont elődeik már emberemlékezet óta bírták azt, a pozsonyi kápt. privilegiális oklevelével pedig bizonyították, hogy 45 éve örökség címén tartják azt, az ország szokása szerint ha 32 évnél hosszabb ideje békésen birtokolnak egy birtokot – amely időtartamról az úrhölgy és Péter fia Miklós semmiféle oklevelet nem tudtak bemutatni –, a király a főpapokkal, bárókkal és az ország nemeseivel együtt úgy határoz, hogy az úrhölgyet és Péter fia Miklóst az említett birtok jogtalan visszavétele miatt annak becsértékében marasztalja el, a birtokot pedig összes haszonvételeivel és tartozékaival együtt Márton fia Andrásnak és János fia Bakounak ítéli örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, István özvegyére és Péter fia Miklósra pedig örök hallgatást ró. Dénes nádor említett oklevelét a király hatálytalanítja. Ennek tanúságtételéül a jelen, gyűrűspecsétjével ellátott oklevelet adja ki. D. in Vissegrad, 12. die oct. diei Cinerum predictarum, a. d. 1360. E.: SNA. Pozsonyi kápt. hh. lt. Oklevelek 14. 17. 50. (Df. 226 823.) Erősen vízfoltos. Hátoldalán azonos és 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, a Fk.-en a megpecsételés módja nem vehető ki. K.: F. IX. 3. 139–144. (64. szám). 155. 1360. márc. 8. Visegrád Kont Miklós nádor (H), a kunok bírája hírül adja: midőn febr. 26-án (in oct. die Cynerum) Tamás kalocsai érsek, István nyitrai, Péter boszniai püspök, Cato mr. bácsi prépost, Bubek (dict.) Domokos fiai: a nagyságos István mr. királynéi tárnokmr., liptói és hevesújvári c. és György mr., továbbá Sándor fia János királynéi ajtónállómr., Gymus-i várnagy és az ország más nemesei társaságában 88