Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

említett úrhölgyek leánya, Anna halála e. elhunynának, akkor az említett birtokok fele leányáé legyen, másik fele leánytestvéreinek fiaié, János fia Péteré és Bala-i János fia Antalé összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal örök birtoklásra. Ha leánya is, v. az említett leánytestvérei fiai örökös nélkül hunynának el, akkor az említett birtokok másik fele is a tovább élőket illesse örök birtoklásra. Ha János mr. halála u. felesége, Ilona újra férjhez menne, az említett birtokokból csak a törvény és az ország szokása szerint neki járó részt kapja meg, ezt szabadon eladhatja. János mr. Zeredahel birtok É-i részén a Bezenche folyó mellett lévő curia-t v. sessio-t a Haholth-on épült Szt. Margit szűz és vértanú-monostornak adományozza census-sal, terragium-mal, ajándékokal és az ugyanott lévő malom használatával együtt azért, mert egykor nagyapja, Keled c. Bezenche birtokon egy ekealj földet a monostornak adott lelke üdvéért, de az nem volt a kezén, ezért ő kárpótlásul adja a fent említett curia-t. Apja, Mihály és annak testvére, Arnoldus adományait a Desych birtokon épült Szt. Márton-egyház részére – kiváltképpen a curia-t a Dezych folyón lévő malommal –, amelyeket a birtok Dé-i részén lévő Szt. Márton-egyháznak adtak hegyvámokkal együtt, János mr. is megerősítette, minthogy azokat idáig ő birtokolta. E birtokok bárkinek a kezére is kerüljenek az említettek közül, János mr. lelki üdvét kell szolgálniuk. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a konv. a jelen, függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in domin. Esto mihi, a. d. 1360. E.: Dl. 41 418. (Múz. Ta.) Hártya. Erősen vízfoltos. Hátoldalán más egykorú kéz írásával tárgymegjelölés, vörös színű sodraton ép függőpecsét. Má.: Ue. jelzet alatt. (Újkori egyszerű Má.-ban.) K.: Zala I. 602–604. (381. szám). 102. (1360.) febr. 17. A Clusmunustra-i konv. [1360.] febr. 17-i (f. II. prox. p. domin. qua cantatur Esto michi in eodem a.) nyílt oklevele szerint a királyi ember és a konv.-i tanúságtevő Zenthmihaltelke birtokot Tamás fia István mr.-nek és testvérének, Tamásnak iktatta, ellentmondó nem volt. Tá.: Lackfi Dénes erdélyi vajda, 1366. febr. 21. Bánffy I. 268–272. (207. szám). K.: Bánffy I. 271. (207. szám); Doc. Rom. Hist. C. XIII. 22. (13. szám). R.: Erdélyi Okm. IV. 44. (21. szám). Ford.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 25. (13. szám). Megj.: Az oklevél keletkezésének éve Tá. más részei alapján volt kikövetkeztethető. 65