Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

apátjának ítéli, Nasman-ra pedig örök hallgatást ró. D. Zagrabie, f. II. prox. an. fe. Nat. d., a. eiusdem 1360. E.: K. szerint hártyán a zadari lt.-ban 179. szám alatt. Eml.: az 1193. számú oklevélben. K.: Smič. XIII. 79–83. (60. szám). 1180. 1360. dec. 21. Az [erdélyi] egyház kápt.-ja értesíti a nagyságos Dénes erdélyi vajdát, Zonuk-i c.-t: korábbi, a kápt. pecsétfője alatt visszazárt és a vajdának visszaküldött bírói oklevelének (l. 1134. szám) megfelelően Arua[patak]-i János, Peselnuk-i István fia László érdekében kiküldött [vajdai ember] társaságában kórusának clericus-át, Mihályt küldte ki tanúságtételre a Peselnuk és Kazun folyók között fekvő [föld], valamint Baluanus vár felének dec. 8-án (f. III. prox. p. oct. fe. B. Andree ap. nu[nc prox. preteriti]) esedékes fe[losztása] céljából, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy az említett napon kiszálltak a mondott földre, a szomszédokat összehívva jelenlétükben, régi határai között, amelyek között a feleknek a vajda oklevelében név szerint megnevezett elődei birtokolták, hj.-t végeztek, majd a földet 5 egyenlő részre osztották. Ebből 3 egyenlő részt összes haszonvételeikkel, 3 nap ott tartózkodás u. János fia Miklósnak, Apor fia Istvánnak és Sandur fiainak és másoknak, akiknek Apor fiai: Olee, Balas és János részeiből [járt], 2 részt pedig szintén összes haszonvételeikkel együtt Peselnuk-i István fia Lászlónak, akinek Amenus és Palus részei címén járt, iktatta a vajdai ember örök birtoklásra, ellentmondó nem volt. Az említett részeket elválasztó határok a vajdai és kápt.-i ember elmondása szerint: János fia István háza egy nagy hegy csúcsán, ahol egy hosszú árok van, patak, amely esős időben folyik, út, Kwoltar nevű kő, patak, Peselnuk falu. Az említett határoktól É-ra eső 2 rész István fia Lászlóé, a Dé-re eső 3 rész pedig a többieké. D. in die [fe.] Thome ap., a. d. 1360. E.: Dl. 29 157. (Erdélyi országos kormányhatósági lt. GYKOL. Cista comitatuum Alba 2. 3. 43.) Er

ősen szakadozott és vízfoltos. Hátoldalán azonos és 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét apró töredékei. K.: Székely okl. III. 13–15. (421. szám) (dec. 31-i keltezéssel); Doc. Rom. Hist. C. XI. 587–588. (544. szám). R.: ZW. II. 186. (778. szám) (német nyelvű); Erdélyi Okm. IV. 66–67. (83. szám). Ford.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 588–589. (544. szám) (román nyelvű). 638