Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

birtokhoz tartozó birtokrésze közötti határjelek mentén végeztek hj.-t a felek útmutatása szerint. Hj.: Arlya víz Ny felől, háromfelé ágazó harazt fa, amit kereszttel jelöltek meg, másik kétfelé ágazó, kereszttel megjelölt harazt fa Ke felől, Vizalohel nevű vizes hely, wlgo harazt mege (dict.) cserjés Péter fia János földje körül, Jakab fiai és Fynta fiai szántóföldjei között fekvő út Dé felől, kereszttel megjelölt zyl fa. Az első határjel és az utolsó közötti vonaltól jobbra eső rész Jakab fiai birtokához, a balra eső pedig Fynta fiai: Miklós és Fülöp, valamint János birtokrészéhez tartozik. Mivel az említett Jakab fiai: Péter és Pál, valamint Fynta fiai: Miklós és Fülöp a határokat illetőleg egyetértést tanúsítottak, a királyi és kápt.-i emberek a határjeleket örök érvényűnek minősítették, és a birtokokat nekik iktatták örök birtoklásra, ellentmondó nem volt. Ezután Jakab fiai: Péter és Pál Jacabfalua birtoka István fia Dénes és Domokos fia István Herman birtoka felőli határjeleit mutatták meg az alábbi módon. Hj.: Molumlab nevű erdei körtefa, nagy út Dé felé, Wlkou folyó. István fia Dénes és Domokos fia István birtokrészük határjeleit Jakab fiainak birtoka felől az alábbi módon mutatták meg. Hj.: említett nagy út Ny felé, erdő, szántóföld, tölgyfa, Arlya (dict.) víz, cserjés v. bokros, nyárfa törzse, említett Molumlab nevű erdei körtefa, ahol Jakab fiai a hj.-t elkezdték. Mivel a felek a határokat illetően nem értettek egyet, a királyi emberek más fogott bírák közreműködésével, a boszniai kápt. tanúságtétele mellett a vitatott erdős területet becsléssel 12 M.-ra értékelték. Az oklevelek bemutatása u. Jakab fia Péter a maga és testvére, Pál nevében az ügyben igazságot kért. Az országbíró – minthogy Dénes a maga és Domokos fia István nevében úgy nyilatkozott, hogy ha Jakab fiai az említett 12 M. értékű földet Jacabfalua birtokuk részének tartják, a helyszínen esküt tesznek, akkor azt átengedik nekik örök birtoklásra – a bárókkal és az ország nemeseivel együtt, a felek egyetértése mellett úgy döntött (l. 768. szám), hogy Jakab fiai: Péter és Pál nov. 8-án (in oct. fe. OO. SS. tunc venturis) az ő részükről megjelenő Fábián fia Márton v. Herman-i Gál fia István v. Zabou-i Leukus v. Lothhard-i Márton fia István, valamint a Dénes és István alperesek oldaláról kiszálló Myke fia Fábián v. Herman-i Márton fia Mihály v. Gergely fia Kozma királyi emberek jelenlétében, a boszniai egyház kápt.-jának tanúságtétele mellett – akiknek kiküldésére az országbíró az oklevéllel felkérte őket – szálljanak ki a vitatott 12 M. értékű földre, a szomszédok és az alperesek jelenlétében végezzenek hj.-t Jakab fiainak elsőként tett útmutatása szerint, majd az egyik határjelnél Jakab fiai mezitláb, övüket megoldva, fejük fölé földet tartva, a szokásnak megfelelően esküdjenek meg arra, hogy a vitatott rész mindig is az ő Jacabfalua birtokuk része volt. Ha az esküt leteszik, a királyi emberek nekik, ha nem teszik le, akkor a perbeli ellenfeleknek iktassák örök birtoklásra, új határjeleket állítva. Az erről szóló jelentést a felek a boszniai egyház kápt.-jának oklevelében nov. 18-ra (ad oct. fe. B. Martini conf. tunc affuturas) vigyék vissza az országbírónak. A határnapon Herman-i Jakab fiai: Péter és Pál nevében Ányos deák (litteratus) jelent meg a boszniai egyház kápt.-jának megbízólevelével, és bemutatta az említett kápt. fentiekről szóló jelentését 610