Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Pál pedig tizenheted magával, nemesekkel esküt tartoznak tenni a konv. színe e. arról, hogy a fentiekben ártatlanok. D. in oct. fe. B. Martini conf., a. d. 1360. E.: –. Fk.: Dl. 96 379. (Vay cs. berkeszi lt. 370.) Vízfoltos és szakadozott. A Fk.-en zárópecsét hártyaszalagja látszik. R.: Vay berkeszi 454. (194. szám). 1113. 1360. nov. 18. [Maros-]Szentimre Dénes erdélyi vajda, Zounuk-i c. értesíti a Clus-i Boldogságos Szűz Máriamonostor konv.-jét: mivel Zalathna birtokot bírói döntése értelmében az erdélyi [gyula-]fehérvári egyház kápt.-jának ítélte, felkéri a konv.-et, hogy a vajdai curia-ból kiküldött, ítéletlevelében név szerint is megadott vajdai ember társaságában küldjék ki tanúságtevőjüket, akinek jelenlétében a vajdai ember a birtokot a kápt.-nak iktatja, majd minderről a konv. oklevelében jelentést kér. D. in S. Emerico, in oct. fe. B. Martini conf., a. d. 1360. E.: Ba. Gyulafehérvári kápt. lt. 19. Kolozsmonostori konv. Oklevelek. Com. Albensis. O. 59. (Df. 275 180.) Hátoldalán azonos és 18. sz.-i kéz írásával tárgy

megjelölés, kerek zárópecsét töredékei. Eml.: az 1178. számú oklevélben. K.: ZW. II. 184. (775. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 574–575. (535. szám). R.: Beke A., TT. 1896. 720. (34. szám); Erdélyi Okm. IV. 64. (75. szám). Ford.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 575. (535. szám) (román nyelvű). 1114. (1360. nov. 18. [v. u.]) Az esztergomi kápt. jelenti Bebek István c. országbírónak: oklevelének (l. 1020. szám) megfelelően a királyi és kápt.-i emberek nov. 18-án (in oct. fe. B. Martini conf. in dicto a. prox. transacto preteritis) kiszálltak a nyitrai kápt.-ba, és kérték az említett privilégium eredetijét, hogy azt az átirattal összehasonlítsák, és egy bőrzsákba foglalva, a nyitrai kápt. pecsétfője alatt elküldjék az országbíró és a bárók jelenléte elé [1361.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d. prox. preteritas), de amikor erre két kápt.-i tagot megkértek, ők ezt megtagadták, mondván, hogy az ország szokása szerint nem kötelezhetők arra, hogy a pereskedők okleveleit szállítsák, és ők erre nem is hajlandók, készek az eredetit helyben bemutatni, v. arról másolatot készíteni, de az eredetit conservatorium-ukból ki nem adják. Eml.: Bebek István országbíró, 1361. okt. 18. Dl. 41 494. (Múz Ta. Nagy Imre.) 594