Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Kelyanus fiai: András és Péter, Aranyas-i Kywl (dict.) Jakab fiai: István [és Péter], továbbá Demeter fiai: János, Imre és Miklós, András fiai: Péter, Mihály és Beke, Gutur (dict.) Péter fiai: László és Mihály, továbbá Lukács, Györg[y és Mik]lós, továbbá Domokos fiai: János és Miklós, továbbá Péter [fiai]: Péter, Mihály és László, Gadouch-i Chamaz és Péter, továbbá András, [Domokos, Mihá]ly, Máté, Péter, továbbá Harkay-i Márton [fia] Miklós, Mihály, Kolchood-i György, továbbá Jakab [fia] Péter, Mátyás és János, Pongrác [fia] Pál, [D]emeter [fiai]: Márton és János, Wgud fia Miklós fiai: Mihály és László, Benedek, Miklós és Mihály, Jakab, Bog[ad-i] Donk fia István, [János], Mihály, Ábrahám, továbbá ugyanoda valósi Péter és Tamás, továbbá Péter [fia] János, Tamás fiai: András és János, Olcha-i János, ennek fiai: Balázs és János, ue. Ol[cha]-i Péter, továbbá Péter, Zakalus-i Jakab és mások, összesen 16-an, továbbá Miklós, András, Cheh (dict.) István, [Egyhaz]astany[-i] Mát[é] fia István, Péter, Miklós, Beke fia Balázs, Ábrahám fia Péter és még mások, összesen 13-an. Az oklevél bemutatása u. a felek igazságot kértek az országbírótól. Mivel a bemutatott oklevél szerint a felek tanúi között nézeteltérés volt, ezért az országbíró az ügyben ennek alapján nem tudott döntést hozni, ezért a bárókkal és az ország nemeseivel úgy döntött, hogy az apát nem az egy M.-ra becsült birtokrészeken, hanem stallum-ában, az alább részletezendő módon tegyen esküt. Ezért elrendelte, hogy az apát szept. 15-én (in oct. fe. Nat. B. virg. tunc venturis) a mindkét fél részéről kiküldendő királyi emberek és a győri egyház kápt.-ja tanúságtevőinek – akiknek kiküldésére az országbíró oklevelében (l. 905. szám) felkérte a kápt.-t – jelenlétében a pannonhalmi Szt. Márton-egyház monostorában, stallum-ában tegyen esküt arra, hogy a vitatott birtokrészek mindig is Fyus birtok határai között feküdtek, és sohasem tartoztak a Ronka-i nemesek birtokához. Ha az esküt leteszi, a királyi és kápt.-i emberek másnap (2. die) szálljanak a vitatott Myrel és Nogmezeu földrészekre, a szomszédokat összehívva jelenlétükben csatolják azokat Ronka birtoktól határjelekkel elválasztva az apát és konv.-je Fyus birtokhoz. Ha az eskü letételét elmulasztja, akkor az említett módon csatolják azokat Ronka birtokhoz örök birtoklásra. Az országbíró minderről okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch. tunc venturas) a kápt. oklevelében jelentést kért, amit a felek vigyenek neki vissza. A határnapon az országbíró színe e. megjelenve Seffrydus apát és a pannonhalmi Szt. Márton-egyház konv.-je nevében és megbízólevelével bemutatta a győri egyház kápt.-jának oklevelét (l. 916. szám). E szerint a kápt. az apát és konv.-je részére kiküldött Kysech-i Iwanka fia Péter királyi ember társaságában Tamás mr. kanonokot, az Iwahon fiai és Konrád fia János Ronka-i nemesek oldaláról megjelenő Nema-i Péter királyi emberrel pedig András mr. kanonokot küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy szept. 15-én kiszálltak a pannonhalmi Szt. Márton-monostorba, ahol az apát stallum-ában, apáti díszben az esküt az előírt módon letette. A következő napon kiszálltak Myrel és Nogmezeu birtokrészekre, és mivel az alperesek a részükre kijelölt királyi embert és a kápt.-i tanúságtevőt nem akarták a helyszínre vezetni, azokat az előírt módon, az első hj.-kor megmutatott, valamint István deák procurator útmutatása szerinti határjelek között az apátnak és konv.-jének iktatták Fyus birtok részeként örök birtoklásra. Hj.: 544