Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Mykloslaka birtoka haszonvételeinek és hasznainak elvételétől. A vajda ennek tanúságtételéül László mr. kérésére a jelen oklevelet adja ki az úrasszony részére. D. Torde, 8. die congregationis nostre prenotate, a. d. 1360. E.: Dl. 87 361. (Esterházy cs. hercegi ágának lt. Repositorium. 47. B. 16.) Papír. Kissé vízfoltos és szakadozott. Hátoldalán más középkori kéz írásával Milcoslaca [!] feljegyzés, 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, nagyméretű kerek zárópecsét apró töredékei. R.: Erdélyi Okm. IV. 57. (59. szám). 1015. 1360. okt. 13. Torda Dénes erdélyi vajda, Zonuk-i c. [1360.] okt. 13-án (8. die oct. fe. B. Mychaelis arch. prox. preteritis), az erdélyi részek nemessége és közrendűi számára Thorda-n tartott congregatio generalis-án kiadott nyílt oklevele szerint [Margit] úrasszony, [Pokafolua-i Márton özvegye, ugyanezen Pokafolua-i Manyl fia Hanko felesége 1360.] júl. 1-jén (ad oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt., cuius prox. adveniret revolutio annualis) [Péter erdélyi alvajda] jelenléte e. pert indított Wyfolu-i Cristianus fia Miklós ellen, ahol az úrnő nevében Sumuragdus ~ Sumragdus fia Lászó Barcha-i nemes jelent meg az alvajda megbízólevelével, és Miklós ellenében előadta, hogy az említett Márton azon birtokrésze, amelyet Miklósnak zálogosított el, valamint az említett Pokafolua-i Alardus c. leányai, Katalin, Vynch és Margit, az említett Márton leánytestvérei Pokafolua-i birtokrészei, amelyek vásárlás címén szintén Miklós kezén vannak, az ő Mártontól született fiait illetik, ezért ő azokat Miklóstól vissza akarja váltani. Majd az ügyet Péter alvajda oklevelével (l. 637. szám) [1360.] aug. 22-re (ad oct. Ass. B. Marie virg. tunc prox. affuturas), végül pedig az említett congregatio-ra halasztotta (840. szám). A határnapon az úrhölgy nevében Sumragdus fia László mr. a fentiekkel kapcsolatosan igazságot kért a vajdától, és bár a személyesen megjelent Miklós előadta, hogy az említett birtokrészekkel kapcsolatosan hatályos oklevelekkel rendelkezik, és a zálogosításról, ill. a vásárlásról be is mutatta a[z erdélyi] kápt. 2 nyílt oklevelét, mégis amikor a vajda ezek tartalma szerint dönteni kívánt a felek között, azok engedélyt kértek a békés megegyezésre. Ezt a követően a vajda színe e. megjelenve egyik részr

ől László mr. az említett Hanko-val az úrhölgy nevében az alvajda megbízólevelével, másik részről pedig Cristianus fia Miklós, előadták, hogy nemes fogott bírák közreműködésével megegyezésre jutottak. E szerint Miklós az említett birtokrészeket visszaadja Márton özvegyének és fiainak, aki azok fogott bírák becslése szerinti értékét [1361.] ápr. 4-én (in oct. fe. Passce d. prox. venturis) megfizeti Miklósnak mulasztás esetén kétszeres összeg megfizetésnek terhe alatt. Márton leánytestvérei birtokrészeinek felét szintén visszaadja Márton özvegyének oly módon, hogy ő annak a 120 Sebes-i M.-nak a felét, amelyért ő azokat megvásárolta Márton leánytestvéreitől, [1361.] nov. 11-529