Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

tartoznak azokat visszaadni, és az egri kápt.-nal erről felmentő oklevelet kiadatni, ha erre nem hajlandók, párbajban vesztesként marasztaltassanak el Jakab ellenében. Mindezeket a felek önként vállalták, a békebírságot pedig közösen fizetik meg az országbírónak. Az oklevél bemutatása u. Domokos fia János kijelentette, hogy István fia Jakab időközben meghalt, és minden birtokát és vagyonát fiai örökölték, akikről nem tudja, hogy a fenti megállapodást hajlandók-e tudomásul venni. Szept. 22-én Jakab fiai nem jelentek meg, és nem is küldtek senkit maguk helyett, holott Domokos fia János 17 napon keresztül várt rájuk az országbíró színe e., aki mindezeket figyelembe véve – beleértve a békebírság rájuk eső felének meg nem fizetését is – az ország vele együtt törvényszéket tartó nemeseivel úgy dönt, hogy felkéri a konv.-et: Tegenye-i Miklós v. Tumpa (dict.) Simon v. Pál fia Miklós v. Mocolya-i Lőrinc fia Barla v. János fia István v. Luchka-i Jakab királyi ember társaságában küldje ki tanúságtételre hites emberét, akinek jelenlétében a királyi ember Jakab fiait a fent említett megállapodás megtartása, az említett békebírság felének megfizetésére, továbbá, hogy magyarázatot adjanak távolmaradásukra, idézze meg Domokos fia János ellenében a király jelenléte elé nov. 18-ra (ad oct. fe. B. Martini conf. nunc venturas), emlékeztetve őket arra, hogy ha ezeket nem teszik meg, akkor az országbíró távollétükben fog végső döntést hozni. Mivel Domokos fia János Jakab fiainak nevét nem ismerte, a királyi és konv.-i ember ezeket is foglaltassák bele a konv. jelentésébe, amit szintén nov. 18-ra kér. D. in Vysegrad, 17. die termini prenotati, a. d. 1360. E.: Dl. 31 294. (Csicsery cs. lt. 23.) Kissé vízfoltos . Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, függőpecsétje elveszett. Eml.: az 1053. és az 1153. számú oklevélben. 984. (1360. okt. 8. Ragusa) A ragusai tanács levélben fordul a velencei doge-hoz, és választ kér korábbi levelében feltett kérdésére. Ugyanis tudomásukra jutott, hogy a doge kihirdettette: egyetlen kereskedő sem szállíttathat árut Da-ba bármiféle hajón Velencéből azzal az indokkal, hogy az Adriai tengeren kívülre szállítja. Ez egyértelműen Ragusa ellen irányul, mivel aug.-tól (de mense Aug. prox. preteriti) ragusai polgárok akartak ólmot szállítani kikötőikbe Adriai tengeren kívül eső úticélt adva meg. Ragusa városa választ vár arra a kérdésre, hogy kereskedői hajóikon szállíttathatnak-e árut Ragusa-ba. E.: K. szerint Lettere e commissioni di Levante 1359–1380. 16. jelzettel a dubrovniki lt.-ban. K.: Smič. XIII. 56. (42. szám). Megj.: K. szerint 1360. okt. 8-i keltezésű. 515