Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

időpontban kész bemutatni. Erre az országbíró a vele együtt törvényszéket tartó nemesekkel úgy határozott, hogy György a birtokrésszel kapcsolatos okleveleit [1358.] nov. 18-án (in oct. fe. OO. SS. tunc venturis) mutassa be Donch fia György [!] [ͻ: Jakab] ellenében. Majd az oklevelek bemutatása különféle halasztások miatt [1359.] aug. 1-jére (oct. fe. B. Jacobi ap. tunc preteritas) került. A határnapon – Zeech-i Miklós c.-t a király időközben Ho. és Da bánjává nevezte ki, az országbírói honor-t pedig Vgrinus fia Miklós c.-nek adományozta – az országbíró az oklevelek bemutatását [1359.] nov. 18-ra (ad oct. fe. OO. SS.) halasztotta. A határnapon az országbíró színe e. megjelenve egyik részről Donch fia Jakab nevében Vörös (Rufus) László a szepesi kápt. megbízólevelével, másik részről Hwbou-i Domokos fia György, és utóbbi bemutatta Tamás c. volt országbíró 1353. jan. 19-i (12. die oct. oct. diei Strennarum, a. d. 1353.) privilegiális oklevelét (l. Anjou-oklt. XXXVII. 36. szám). Az oklevél elolvasása u. Vörös László megbízója nevében előadta, hogy az említett föld sohasem tartozott Kezeu-höz, hanem régóta Jakab Harypan birtokának része. Ennek igazolására 3 oklevelet mutatott be. Az egyik az egri kápt. chirographált privilegiális oklevele (l. Abaffy–Dancs–Hanvay 28. old. 6. szám

) volt, továbbá 2, tiltakozásról és tiltásról szóló oklevelet, az egyik az egri (l. Anjou-oklt. XXXIV. 518. szám), a másik a szepesi egyház kápt.-jának oklevele (l. Anjou-oklt. XXXVI. 855. szám) volt. Az oklevelek bemutatása u. Vörös László procurator megbízója számára jogorvoslatot kért az oklevelek alapján. Mivel Donch fia Jakab procurator-a szerint a birtokrész – amelyről Domokos fia György azt állítja, hogy elődei Kezeu birtokból hasították azt ki, és adományozták a Harypan-i Szt. Demeter vértanúegyháznak – sohasem tartozott Kezeu birtokhoz, hanem régtől fogva Jakab Harypan birtokának része, és ezt m.-beli nemesek körében tartandó köztudományvétellel akarta bizonyítani, és ezt Domokos fia György – aki szerint a birtokrészt elődei lelkük üdvéért adták az említett egyháznak Kezeu birtokukból kihasítva – is elfogadta, az országbíró oklevelében felkérte az egri egyház kápt.-ját, hogy mindkét fél részére küldjék ki tanúságtevőiket, akiknek jelenlétében az alább megnevezendő királyi emberek [1360.] máj. 31-én (in oct. fe. Penth. tunc venturis) kiszállnak a vitatott földrészre, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében a fentiekkel kapcsolatosan köztudományvételt, majd más fogott bírák közreműködésével határ-elkülönítést, királyi mértékkel felmérést v. becslést végeznek, majd az egri kápt. minderről [1360.] jún. 7-re (ad 8. diem earundem oct. fe. Penth.) jelentést tesz a királynak. A határnapon az oklevéladó színe e. megjelenve – Vgrinus fia Miklós c. országbíró időközben elhunyt, és a királyi bölcsesség az országbírói honor-t Bebek István c.-nek juttatta – egyik részr

ől Harypan-i Donch fia Jakab, másik részről Hubou-i Domokos fia György, bemutatták az egri kápt.-nak az említett köztudományvételről szóló, a királynak szánt jelentését (l. 521. szám). Az oklevél elolvasása u. a felek igazságot kértek az országbírótól. Mivel Donch fia Jakab az említett birtokrészbe királyi ember révén, az említett kápt. tanúságtétele mellett be kívánta iktattatni 452