Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Szentkoronája iránti hűségükre, az élő kereszt fáját megérintve megerősítették, hogy a Hathyas (Hotyas) halfogó hely mindig is a Bodrug (Bodrugh)-i Szt. Pétermonostoré volt. Tá.: 1. Kont Miklós nádor, 1365. jan. 20. Dl. 5362. (Acta Paulinorum. Bodrog 1. 13.) 2. Kont Miklós nádor, 1366. febr. 24. (Dl. 5363. (Acta Paulinorum. Bodrog 1. 14.) (Az eltér

ő névalakokat zárójelben adjuk.) Má.: Tá. 2-vel megegyező jelzet alatt. (18. sz.-i egyszerű Má. Tá. 2.-ről.) R.: Domokos N., Doc. Hist. 94. (2015) 23. Megj.: A napi keltezés a két időpont közé eshetett, mivel a nádor aug. 30-án még adott ki oklevelet az említett congregatio-n. Az időszak második fele, vége a legvalószínűbb. 846. 1360. aug. 25. A zágrábi egyház kápt.-jának színe e. megjelenve egyik részről Odolenus fiai: Illés testvér, a jeruzsálemi Szt. János-rend Dubycha-i házának volt preceptor-a és testvére, István, Dubica districtus-i nemesek, másik részről a néhai Blagay-i Radozlaus c. fia Doymus c. nemes, előbbiek előadják, hogy az említett Dubica districtus-ban fekvő Zwegyene ~ Zwegyne birtokukat – amelyet István a kápt. korábbi oklevele révén 70 M. dénárért elzálogosított Doymus c.-nek – ugyanezen 70 M. dénárért Zwegyne összes haszonvételeivel és tartozékaival – földekkel, kaszálókkal, vizekkel, erdőkkel, szőlőkkel és másokkal – eladják neki örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítása érdekében a kápt. a jelen, függőpecsétjével ellátott oklevelet adja ki. D. 2. die fe. B. Bartholomei ap., a. d. 1360. E.: Dl. 66 525. (Blagay cs. lt. 41.) Vízfoltos és kissé szakadozott. Hátoldalán más egykorú kéz írásával tárgymegjelölés, benne Zwegene névalak, vörös-fehér sodraton függött pecsétje elveszett. K.: Blagay I. 145. (80. szám); Smič. XIII. 49. (36. szám). 847. 1360. aug. 26. Visegrád [I.] Lajos király (H) értesíti a nádort, az országbírót, helyetteseiket és az ország összes bíráit: a nagyságos Mykch, Sclauonia bánja és fiai: István és Akus mr.-ek mind [I.] Károly király idejében, mind pedig most egészen a jelen oklevél kiadásáig Pilyske ~ Piliske (Piliske) vár birtokában voltak a király apjának privilegiális oklevele (l. Anjou-oklt. XIV. 368. szám) réven, amellyel azt nekik adományozta örök birtoklásra, és ők azt mindenféle pereskedés nélkül békésen birtokolták. A király a vár és tartozékainak részükre történt adományozását meg kívánja erősíteni, ezért megparancsolja a nevezetteknek: az említett István és 447