Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

nem is küldött senkit maga helyett, ezért őt az országbíró másik oklevele (l. 633. szám) értelmében bírsággal sújtotta. Cantor (dict.) Bereck a maga és testvére, Loránd nevében az egri kápt. megbízólevelével megjelent, és igazságot kért az országbírótól Kallou-i István mr. és Nylas (dict.) János részéről. Ennek hallatára az említett Salamon fia Miklós Kallou-i István mr. és Nylas (dict.) János nevében a Lelez-i egyház konv.-jének megbízólevelével felemelkedve azt az ellenvetést tette, miszerint Cantor (dict.) Bereck és Loránd Hudaz birtok hj.-akor és határjeleinek Radalph birtok felőli felállításakor nem az [V.] István király privilégiumában foglaltak szerint jártak el, hanem a királyi embereket és az egri kápt. tanúságtevőit olyan határjelek felállítására akarták rávenni, amelyek által Radalph birtokból egy nagy földrészt Hudaz birtokhoz csatoltak volna, ezért Nylas (dict.) János nevében István mr. tiltakozott ez ellen. Azt is hozzátette, hogy ha az jogszerű, akkor kéri az országbírótól: küldjön ki királyi embert és kápt.-i tanúságtevőt, akik végezzenek hj.-t az [V.] István király privilégiumában szereplő valós határok mentén. Az országbíró erre összehasonlíttatta az [V.] István király privilégiumában szereplő határokat az egri kápt. jelentésében foglalt határokkal, és a kettő között eltérést talált, ugyanis ahol a privilégium hegyet említ, ott az egri kápt. oklevele völgyről szól. Mivel az említett eltérés miatt az országbíró nem tudott ítéletet hozni újabb hj. nélkül, az ország vele együtt törvényszéket tartó báróival és nemeseivel együtt úgy döntött, hogy az alább említendő, a felek részére kiküldött királyi emberek és a [váradi] kápt. tanúságtevői szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor. prox. venturis) szálljanak ki Ethen, más néven Hudaaz birtokra, a felek v. törvényes procurator-aik, ill. az összehívott szomszédok jelenlétében végezzenek hj.-t [V.] István királynak Bereck és Loránd által a helyszínen bemutatott, és a kápt.-i tanúságtevő kezébe letett privilégiuma szerint, aki azt a királyi embereknek elmagyarázza, a királyi emberek és a kápt. tanúságtevője pedig annak tartalma szerint járják be a határokat a szükséges helyeken új határjeleket emelve a régiek mellett Radalph és más birtokok felől. Ha a felek egyetértenek, akkor a királyi emberek iktassák nekik a kijelölt és egymástól elválaszott részeket örök birtoklásra. Ha István mr. és Nylas (dict.) János a hj.-t nem fogadják el, akkor végezzenek hj.-t az ő útmutatásuk szerint. Ha a felek ebben egyetértenek, akkor a birtokokat ily módon elválasztva iktassák a feleknek örök birtoklásra, majd a két hj. közötti eltérést más fogott bírák közreműködésével mérjek v. becsüljék föl, és a szomszédok körében vizsgálódva derítsék ki, melyik határ-elkülönítés tűnik valósnak. Az országbíró felkéri a [váradi] kápt.-t, hogy mindkét fél részére küldjenek ki tanúságtevőket, akik Peryche-i István v. Gaath-i Lőrinc v. Fylpus-i Pongrác fia László v. Geztregh-i László fia András v. Pylis-i András v. Ewry-i Pál fia István v. Philpus-i Péter fia Lőrinc v. Ztanizlow-i György fia Mihály, az említett Bereck és Loránd felperesek részéről, ill. Bogdan-i Olivér fia Demeter v. Woya-i János fia László v. Wytka-i István fia Miklós v. Rohod-i András v. Chapul-i Péter mr., István mr. és Nylas (dict.) János alperesek részéről kiszálló királyi emberek társaságában szept. 15-én 352