Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Deseu eskütárs korábban az ügyben királyi ember volt –, Lukács az ügyben igazságot kért. Minthogy az alperesek eskütételét a nádor érvényesnek fogadja el, és a győri kápt. oklevelében szereplő iktatást is megerősíti, ezért a bárókkal és az ország nemeseivel való tanácskozás u. úgy dönt, hogy az említett 9 M.-ra becsült birtokrészt az említett határok között Pál fiainak, valamint Istvánnak és Péternek ítéli, ellentmondó nélkül, az őket megillető jogon örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a jelen nyílt oklevelet adja ki Pál fiainak, valamint Istvánnak és Péternek. D. in Wyssegrad, 20. die oct. fe. Penth. predictarum, a. d. 1360. prenotato. E.: Dl. 41 436. (Gyűjteményekből. Múz. Ta. Jankovich.) Hártya. Erősen elhalványult, vízfoltos és szakadozott, helyenként olvashatatlan. Hátoldalán kerek zárópecsét lenyomata. 597. 1360. jún. 20. A Symigium-i Szt. Egyed-monostor konv.-jének színe e. megjelenve egyik részről Péter fia Leukus és Kara-i Gál fia Tamás, másik részről Mere-i Gábor fia István fia János, előbbiek előadják, hogy mivel az említett István fia János az ő okleveleiket, ti. mindkettő az aradi egyház kápt.-jának privilégiuma volt Kara birtokbeli részükről, amely az említett egyházról szállt rájuk, majd tévedésből elidegenítették tőlük és pusztulásra jutott, visszaszerezte, és nekik visszaadta, így reményük van a birtokhoz fűződő örökös joguk érvényesítésére, ezért az említett részből egy sessio-t Kara falu Dé-i végén, ahol most Domokos fia Balázs lakik, kerttel és csűrrel, 100 hold szántófölddel, 40 holdnyi erdővel, 3 kaszaaljnyi kaszálóval István fia Jánosnak adnak szavatosság vállalásával. Ha erre nem képesek, akkor más birtokukból azonos értékűt kell adniuk neki. A felek abban is megegyeztek, hogy ha valamelyikük az említett részből valamit el akarna adni, v. zálogosítani, azt csak egymásnak tehessék meg. Ha Leukus és Tamás örökös nélkül hunynának el, akkor a sessio István fia Jánosé, ha ő hunyna el így, Leukus-é és Tamásé, ill. örököseiké legyen. Leukus és Tamás azt is vállalták, hogy ha István fia Jánosnak szüksége lesz az ő okleveleikre a birtokrész ügyében, akkor ők v. örököseik bemutatják azokat. Ha a felek Leukus és Tamás elidegenített birtokaiból egymás segítségével valamit vissza tudnak szerezni, akkor azt a felek egymás között két egyenlő részre tartoznak osztani. Ha valamelyik fél az említett megállapodást nem tartaná be, v. újra akarná tárgyalni, akkor a másik féllel szemben 10 M. bírságban marasztaltassék el a bíró része nélkül. Mindezekre a felek kötelezték magukat. D. sabb. prox. BB. Viti et Modesti mart., a. d. 1360. E.: Dl. 49 274. (Mérey cs. lt. 55.) Hártya. Kissé vízfoltos és szakadozott. hátoldalán más középkori kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét lenyomata, hártyaszalagja. 317