Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

megjelenve] Muse-i Gyurk fia Benedek, Deseu fiai: Beke és Raphayn, Imre fia Domokos, ........ fia György, Demeter fia Lőrinc, Zalade fia Kylianus, ........ Jakab ........ és Péter fia János B[orsua-i] nemesek a Lelez-i konv. idéző oklevele értelmében ........ Majd Miklós c. az ügyet [1360] márc. 18-ra (ad. oct. diei [medii Quadr.]) halasztotta, onnan pedig ........ az országbírói tisztség üresedése miatt a király oklevelével (l. 196. szám) ápr. 12-re (ad oct. fe. Passce d.) került. ........ sem királyi, sem királynéi, sem ........ nem lehet tovább halasztani ........, hogy az említett nemesek ........ a vitatott földrésszel kapcsolatosan oklevelekkel rendelkeznek, amelyeket az említett időpontban be kell mutatniuk a polgárok ellenében. A határnapon – az országbírói honor-t a király időközben Bebek István c.-nek adományozta – az országbíró színe e. megjelenve egyik részrőla Loprechzaza-i bíró, esküdtek, polgárok és hospes-ek nevében István Loprechzaza-i pap a város megbízólevelével, másik részről Gyurk fia [Benedek] a maga, valamint György fia Miklós, ........ és Simon fia Tamás nevében a Lelez-i konv. megbízólevelével, Deseu fia László a maga nevében, továbbá testvérei, Beke és Raphayn, Egyed fia Miklós, Imre fia György, Péter fia János, Imre fia Domokos, Egyed fia László Borsua-i nemesek nevében szintén a Lelez-i konv. megbízólevelével, és István pap kérte az oklevelek bemutatását, mire László és Benedek a maguk és az említett nemesek nevében a polgárok által visszavett földrészt a magukénak mondták, mivel az az ő Muse birtokuk határain belül fekszik. Ennek igazolására bemutatták [II.] András király (H) 1232. évi, uralkodása 29. évében kiadott (a. gratie 1232., regnante suo a. 29.) privilegiális oklevelét (l. Reg. Arp. 497. szám). Az oklevél elolvasa u. a felek igazságot kértek az országbírótól. Mivel [II.] András király okleveléből az derült ki, hogy Muse birtok 5 ekealjnyi, és a király cserében adta oda Legyr-nek, a Beregh-i uradalom procurator-ának örök birtoklásra, határait pedig leíratta, tehát ezeket meg lehet találni, ezért az országbíró a vele együtt törvényszéket tartó bárókkal és az ország nemeseivel úgy döntött, hogy a két fél részére kiszálló királyi ember a váradi kápt. tanúságtétele mellett máj. 21-én és az azt követő napokon (in oct. fe. Asc. d. tunc venturis et aliis diebus subsequentibus ad idque sufficientibus) szálljanak ki Muse birtokra, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében a Borsua-i nemesek mutassák meg, hogy elődeik milyen határok között birtokolták azt, majd a királyi és kápt.-i emberek a szomszédok és mások körében végezzenek ezzel kapcsolatosan vizsgálatot, majd a nemesek által megmutatott földrészt összes haszonvételeivel és tartozékaival együtt királyi mértékkel mérjék föl, hogy az erdőkkel, berkekkel, cserjésekkel, hegyekkel, rétekkel, szőlőkkel és másokkal együtt van-e 5 ekealjnyi nagyságú, v. kevesebb, majd a királyi emberek iktassák azt az említett nemeseknek örök birtoklásra. Ha a föld 5 ekealjnyinál nagyobb, akkor az említett mértéken felüli részt iktassák a Loprechzaza-i polgároknak és hospes-eknek. Az említett részeket egymástól határjelekkel válasszák el bárki ellenmondását figyelmen kívül hagyva. Majd a polgároknak iktatott részt fogott bírók közreműködésével királyi mértékkel 291