Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Eml.: az 530. számú oklevélben. K.: Hunyadm. Évk. 1/1880–1881. 60. (1. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 506. (482. szám). 507. 1360. máj. 27. Visegrád Bebek István c., [I.] Lajos király (H) országbírója színe e. a király halasztást tartalmazó oklevelének (l. 412. szám) megfelelően máj. 8-án (in quind. fe. B. Georgii mart.) megjelenve Echyr-i Benedek fia István Rendus-i András fia Miklós ellenében előadja, hogy azok a Rendus-i birtokrészek, amelyek hitbér, jegyajándék és az említett András leánytestvére leánya, Judit férjének, Miklós fia Gergelynek a megölése miatt Andrásra szálltak, és amelyek most Miklós tart, a szomszédság jogán inkább őt illetnék, mivel Rendus birtokon neki van egy örökölt birtokrésze, az említett hitbér, jegyajándék és emberölés fejében pedig András fia Miklósnak pénzbeli elégtételt adva a birtokrészeket vissza akarja szerezni. Erre a személyesen megjelent András fia Miklós úgy válaszolt, hogy bár Istvánnak van az említett Rendus birtokban része, azok a részek, amelyeket ő tart, oklevelek tanúsága szerint hozzá tartoznak. Ennek igazolására be is mutatott 3 oklevelet, ebből 2 a tihanyi konv., egy pedig a zalai egyház konv.-jének privilegiális oklevele volt (l. Anjou-oklt. XII. 57. és 513., uo. XIV. 643. szám). Ezek felmutatása u. az országbíró megkérdezte Benedek fia Istvánt, hogy az említett birtokrészek elörökítése és a fenti oklevelek kiadása idején tett-e valamilyen tiltást, aki úgy válaszolt, hogy akkor nem tudott tiltást tenni, azonban azon a congregatio generalis-on, amelyet Miklós volt nádor Zala m.-ben tartott, tiltakozott, és ennek igazolására bemutatta a nádor 1351. okt. 27-i (in a. d. 1351., 4. die congregationis eiusdem universitati nobilium comitatus Zaladiensis, f. II. prox. an. fe. [BB.] Simonis et Jude ap.) oklevelét (l. Anjou-oklt. XXXV. 698. szám). Az oklevelek felmutatása u. a felek igazságot kértek az országbírótól, aki a bemutatott oklevelek alapján, a főpapok, bárók és az ország nemesei részvételével úgy ítél, hogy a néhai Nagy (Magnus) Gergely fiainak birtokrészeit, valamint a másik Gergely megölése, ill. a Judit hitbére és jegyajándéka fejében az úrhölgy testvérei, Pál, András Dénes és Lukács által, valamint a Péter és Dénes, a megölt Gergely rokonai által kapott részeket András fia Miklósnak ítéli örök és visszavonhatatlan birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, Benedek fia Istvánnak pedig örök hallgatást parancsol. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. in Wisegrad, 20. die quind. fe. B. Georgii mart., a. d. 1360. E.: Dl. 91 550. (Festetics cs. lt. Zala 35. A.) Hártya. Erősen vízfoltos, szakadozott és hiányos. Függőpecsétje elveszett. K.: Zala I. 606–612. (384. szám). 267