Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

válaszolt, hogy az említett birtokrész hatályos oklevelek értelmében őt illeti, amelyeket be is mutatott, és ezekből a király úgy értesült, hogy az úrhölgy apja, István fia János az említett vásárolt birtokrészét végrendeletében Ilonára és utódaira hagyta összes haszonvételeivel örök birtoklásra, Miklós nevű testvére fiára, Jánosra – amint azt az Illés fia István által bemutatott oklevél is tartalmazta – a vásárolt Mon birtokon mindössze egy sessio-t v. fundus curie-t hagyott élete végéig tartó használatra. A király az egész birtokot Ilonának, az említett egy sessio-t és haszonvételeit pedig Miklós fia Jánosnak ítélte örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, Kyde-i Miklós fia Jánost pedig jogtalan kereset miatt az általa elfoglalt rész becsértékében marasztalta el. A király megparancsolta a váradi kápt.-nak, hogy mindkét fél részére küldje ki hites embereit, akiknek jelenlétében a királyi emberek [1360.] jan. 20-án (in quind. fe. Epiph. d. tunc venturi) szálljanak ki Mon birtokra, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében a birtokot iktassák Ilonának örök birtoklásra, az említett egy sessio-t pedig összes haszonvételeivel együtt hagyják Miklós fia Jánosnak szintén örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, majd pedig a Miklós fia János által elfoglalt részt fogott bírák közreműködésével, királyi mértékkel mérjék v. becsüljék föl, mindezekről pedig a kápt. oklevelében máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. tunc prox. affuturas) tegyen jelentést. A határnapon a vajda színe e. megjelenve egyik részről Jakab fia István a Kulus-i konv. megbízólevelével Miklós fia János nevében, másik részről Jakab fia Miklós az úrhölgy, János leánya nevében a váradi kápt. megbízólevelével bemutatták a váradi kápt. királynak szóló jelentését (l. 38. szám). E szerint a kápt. a király parancsára az alperes úrhölgy részéről Duba-i Ábrahám királyi ember társaságában a kápt. kórusának presbiter-ét, a Szt. Bertalan-oltár rector-át, a felperes Miklós fia János részéről pedig [Od-i] Péter fia Bálint királyi ember társaságában , ........-t, a kápt. kórusának presbiter-ét küldték ki a fentiek végrehajtásához tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy jan. 13-án és az azt követő napokon (in oct. Epiph. d. prox. preteritis et aliis diebus immediate sequentibus) a szomszédokat összehívva, a felek jelenlétében kiszálltak Mon birtokra, és István fia János vásárolt teljes birtokrészét a király adományának megfelelően Ilonának iktatták örök birtoklásra, a Miklós fia János által elfoglalt birtokrészt pedig fogott bírák közreműködésével 4 ekealjnyinak becsülték, és 3 M. értékűnek találták, rajta 4 fundus curie-vel. A folyón túl Dé felől fekvő fundus curie-t – amely 24 öl (cubitus) hosszú és 12 öl széles – tartozékaival és haszonvételeivel együtt Miklós fia Jánosnak akarták iktatni, aki azt fekvése miatt nem volt hajlandó elfogadni, Illés fia István procurator pedig a becslésnek ellene mondott, és azt tiltotta. A fennmaradó három curia-t egyenként 3 M.-ra, az ott lévő kápolnát pedig 5 M.-ra becsülték. Ezt követően Jakab fia Miklós, az úrhölgy procurator-a igazságot kért, mire Jakab fia István, Miklós fia János procurator-a annak igazolására, hogy a megbízójának felajánlott curia nem a javára szóló adománylevében szereplő helyen van, bemutatta váradi kápt. 1325. márc. 2-i nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. IX. 82. szám). A vajda a bemutatott oklevél tartalmát elfogadva felkéri a váradi kápt.-t, hogy a felperes részéről kiszálló Od-i Péter fia 219