Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

és László fia Istvánnak, rokonainak zálogosítja el 2 pensa széles bécsi dénár készpénzért oly feltétellel, hogy a 2 év eltelte e. nem váltható vissza, ez u. azonban ue. az összegért bármikor visszaváltható. Konrád vállalta, hogy a zálogbavevőket bárkivel – kiváltképpen testvéreivel – szemben megtartja az említett birtokrészben. Mindezeket az oklevéladók színe e. önként vállalta. D. die et loco [!] prenotato, a. d. 1360. E.: Dl. 91 547. (Festeticscs. lt. Vas 49. B.) Papír. Erősen vízfoltos és szakadozott. Hátoldalán 4 kerek zárópecsét töredékei. 285. (1360. ápr. [13. v. u.]) A szekszárdi konv. jelenti a királynak, hogy korábbi halasztó oklevele (l. 115. szám) és Vgrinus fia Miklós c. országbíró oklevele értelmében Imre testvér apát és prelatus és Gerek-i Péter mr., a király notarius-a, királyi emberek társaságában Miklós papot küldték ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy ápr. 12-én (in oct. fe. Passce d.) kiszálltak a Nyulak szigeti (Insula Leporum) apácák Huza ~ Chuza földjére v. birtokára, a szomszédokat összehívva, az ő, valamint Demeter fia Pál, Pál fia István özvegye és leányai procurator-a – aki a szekszárdi konv. megbízólevelével jött el –, valamint Balázs testvér és László fia István, az apácák procurator-ai – akik azok megbízólevelével jelentek meg – jelenlétében hj.-t akartak végezni a Miklós c. országbíró oklevelében foglaltak szerint, a [IV.] Béla király privilégiumában szereplő határok mentén. Az apácák procurator-ai szerinti határok: kút Ke felől, Chataar falu földje mellett, völgy Dé felől, magalya fa, Kyralwta (dict.) út, határjelek, amelyeket szomszédos nemesek más földek határainak mondtak, az e határok közé eső sok földet, erdőt, szőlőt, valamint Scepse és Leheuch falvakat és a hj. során mutatott földet az apácák procurator-ai az apácák tulajdonának mondták, és kérték azok részükre történő iktatását. Mivel a királyi emberek és a tanúságtevő szerint a bejárt terület a privilégiumban foglaltaknál jóval nagyobb volt, ezért nem akarták azt az apácáknak iktatni, hanem az országbírói oklevélben foglaltaknak megfelelően abból 4 ekealjnyit akartak csak felmérés u. nekik iktatni. Erre az apácák procurator-ai a felmérést nem engedélyezték, a tiltással pedig büntetést vontak az apácákra. Ápr. 13-án (f. II. sequenti) az apácák procurator-ai olyan határjelekhez vezették a királyi embereket és a konv. tanúságtevőjét, amelyek az említett privilégiumban említett határjelekhez egyáltalán nem hasonlítottak, és felkérték őket az említett felmérésére, amire ők többször kijelentették, hogy arra nem hajlandók, továbbá István özvegyének és leányainak procurator-a a szomszédok jelenlétében elmondta, hogy ő elfogadja az említett privilégiumban foglalt határokat, és őket az első határjelhez, azaz a kúthoz, majd az Apauelgye völgybe és a [IV.] Béla király privilégiumában említett többi határjelhez vezette, bár bizonyos fák elpusztultak, de csonkjuk és töveik még láthatóak voltak, majd egy völgy mellett lévő helyhez értek, és bár jól látható határjeleket nem találtak, az összes szomszéd azokat időközben 150