Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

keletkezett a Zabouch-i c. és szb.-k jelenléte e. János serviens-e, Márton elfogása és előállítása ügyében. Majd a király oklevele révén a per átkerült a királyi jelenlét elé, Vgrinus fia Miklós c. korábbi országbíró oklevele értelmében pedig az ügyet febr. 26-ra (ad oct. diei Cynerum prox. expiratas) halasztották. Időközben Miklós c. elhunyt, így a a király színe e. pereskedők sokasága miatt az ügy márc. 18-ra (ad oct. diei medii Quadr.) került. Ekkorra az országbírói honor István c.-é lett, és a határnapon színe e. megjelenve László fia Tamás, testvérei, Mihály és László, valamint fia, Miklós nevében pedig Eur (dict.) János a Lelez-i konv. megbízólevelével Tamás fia János és Márton ellenében előadták, hogy amikor [1359.] jún. 28-án (f. VI. prox. p. fe. S. regis Ladislai in a. prox. elapsa preterita) az említett István fia Márton, Tamás fia János serviens-e Aswan ~ Assuan birtok földjén saját ekéjével szántott, László fiai és Tamás fia Miklós békés szavakkal távozásra szólították föl, mire Márton ura, János utasítására és egyetértésével, további bűntársaival együtt őket fegyveresen megtámadta, és meg is ölte volna, ha el nem futnak. Erre Tamás fia János és az általa előállítani rendelt Márton magukat a fent említett ügyben ártatlanoknak mondták, és azt állították, hogy Márton Ezyen birtok határai között szántott, amikor László fiai és Tamás fia Miklós foglyul ejtették, súlyosan megsebesítették, lovát és fegyvereit elvéve Zaboch m. c.-ének és szb.-inak kezébe adták a köztük zajló per függése idején. Bizonyításképpen Tamás fia János bemutatott négy, [1359. évi] (in a. prox. elapso), azonos tartalmú, vizsgálatról szóló oklevelet, a váradi, az egri kápt.-ok, a Lelez-i konv. és Beregh m. alispánjának és szb.-inak oklevelét, amelyek szerint László fiai és Tamás fia Miklós a fent említett időpontban hatalmaskodva Ezyn birtokra mentek, és ott az említetteket véghez vitték, de mivel László fia Tamás és testvéreinek, valamint fiának, Miklósnak a procurator-a állítása szerint Mártont Assuan birtok határai között találták szántás közben, Tamás fia János által bemutatott oklevelek szerint viszont az ő Ezyn határai között történtek a fentiek, a felek vizsgálat lefolytatására kérték az országbírót, aki úgy rendelkezik, hogy az alább megnevezendő királyi emberek tanúságtevők jelenlétében júl. 1-jén (in oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt. prox. venturis) szálljanak ki a felek által említett helyekre, a szomszédokat és m.belieket összehívva jelenlétükben, nemesek és közrendűek körében végezzenek vizsgálatot. Az országbíró ezért felkéri a kápt.-t, hogy a László fiai és Tamás fia Miklós felperesek részéről kiszálló Bense fia Péter v. Helmech-i György v. ugyanoda valósi Miklós v. Laztouch-i Péter fia Dénes, ill. a Tamás fia János alperes oldaláról megjelenő Cheb-i János fia György v. Matheus-i Miklós fia László v. Rezehaza-i György, Pál és Miklós királyi emberek társaságában küldje ki tanúságtevőit az említett júl. 1-jén a mondott vizsgálathoz, majd júl. 8-ra (ad 8. diem oct. predictarum) a kápt. tegyen a királynak minderről írásos jelentést. D. in Wisegrad, 10. die termini prenotati, a. d. 1360. Az országbíró engedélyezi a feleknek az időközbeni megegyezést a békebírság megfizetése mellett. D. ut supra. 134