Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

240. 1360. márc. 26. [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., montis S. Angeli d.) színe e. megjelenve anyja, Erzsébet királyné (H) az óbudai (Vetus Buda) Boldogságos Szűz-kolostor apácáinak nevében bemutatta a király 2, nagyobbik pecsétjével ellátott nyílt, (l. Anjou-oklt. XXXVIII. 65. szám), továbbá uő. 1355. dec. 28-i (in die SS. Innocentum, a. d. 1355.) oklevelét Farkas fia Péter fia Andych örökös nélkül elhunyt ember birtokainak ügyében, kérve a király korábbi, a kolostor részére tett adományának privilégiummal történő megerősítését, amit a király a jelen oklevéllel teljesít, mások jogának sérelme nélkül. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a jelen, autentikus kettős függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. Miklós esztergomi érsek, örökös esztergomi c., udvari kancellár keze által, a. d. 1360., VII. Kal. Apr., uralkodása 19. évében. Méltóságsor: Miklós esztergomi, Tamás kalocsai, Vgulinus spalatói, Miklós zárai, Illés ragusai érsek, Miklós egri, Demeter váradi, Domokos erdélyi püspök, Miklós pécsi, Kálmán győri, Gergely csanádi, László veszprémi, Mihály váci, Péter boszniai, István zágrábi, István testvér nyitrai, Tamás testvér szerémi, János testvér knini, Bertalan testvér traui, Demeter testvér nonai, István testvér fárói, Bálint testvér makarskai, Máté testvér sebenicoi, Mihály testvér scardonai, Portiua testvér zenggi, Rodozlaus testvér korbáviai püspök, magnifici Konth Miklós nádor, Dénes erdélyi vajda, Leustachius Sclauonia, Zeech-i Miklós egész Da és Ho., Miklós Machow bánja, Imre lovászmr., Simon mr. pozsonyi c. A. E.: Dl. 4908. (Acta eccl. Poson. 9. 7.) Hátoldalán más egykorú kéz írásával tárgymegjelölés, vörös-zöld és rózsaszín-kék sodraton két törött függőpecsét. Megj.: Az oklevélen a király 1364. dec. 28-i megerősítő záradéka. 241. 1360. márc. 26. Visegrád [I.] Lajos király (H) értesíti Szatmár m. c.-ét, alispánját és szb.-it: Kallov-i István fia István elmondása szerint Ders-i Cantor (dict.) Bereck és Loránd Tarkan földön az ő ménesbeli lovait hatalmaskodva, nyíllövésekkel megsebesítették, amelyek közül öt elpusztult, a többi pedig súlyos sérüléseket szenvedett. A király megparancsolja, hogy a címzettek küldjenek ki maguk közül egy v. két embert, akik végezzenek a fentiekkel kapcsolatosan vizsgálatot, majd tegyenek írásos jelentést. D. in Wyssegrad, f. V. prox. p. domin. Judica, a. d. 1360. Á.: a 409. számú oklevélben. R.: Kállay II. 80–81. (1360. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 485. (467. szám) (román nyelvű); Szatmár m. 85. (163. szám). 131