Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
82 ura nevében tiltotta, ezért őt febr. 9-re (oct. fe. Purif. virg. Marie prox. tunc venturas) a király jelenléte elé idézték okleveleivel együtt. Az oklevelek bemutatása u. szentszalvátori Simon mr., Magyar (dict.) Pál mr. procurator-a kérte, hogy Gyula mr. adja meg ellentmondásának okát, mire ő úgy válaszolt, hogy Mwsey és Zalka birtokok hatályos oklevelek tanúsága szerint őt illetik, és ennek igazolására bemutatott 8 oklevelet. Ezek egyike [IV.] László király (H) nyílt oklevele (l. Reg. Arp. 3069. szám) volt, a második (l. Anjou-oklt. XXI. 31. szám), harmadik (l. Anjou-oklt. XV. 236. szám) és negyedik (l. Anjou-oklt. XXXVIII. 517. szám) a váradi kápt., az ötödik (l. Anjouoklt. XIV. 633. szám) az egri kápt., a hatodik (l. Anjou-oklt. XLII. 62. szám) a budai kápt., a hetedik [I.] Lajos király 1355. márc. 12-i (a. d. 1355., IV. Id. Marcii), uralkodása 14. évében kelt privilegiális oklevele volt. E szerint a király Erzsébet királyné (H) kérésére Magyar (dict.) Pál mr. hűséges szolgálataiért, amelyeket először [I.] Károly király (H), majd iránta tanúsított, annak felesége, Margit, András fia László leánya kérésére speciális kegyet gyakorolva Magyar (dict.) Pál mr. vásárolt birtokait neki addományozza hozománya, jegyajándéka és leánya, Erzsébet leánynegyede fejében, szabad rendelkezési joggal. A nyolcadik pedig szintén [I.] Lajos király oklevele (l. Anjou-oklt. XLII. 406. szám) volt, az első kivételével mindannyian privilegiális oklevelek voltak, amelyeket különböző formákban állítottak ki. Az oklevelek elolvasása u. Gyula mr. kérte, hogy az országbíró ezek értelmében szolgáltasson neki igazságot, mire ő többször is megkérdezte Simon mr.-t, Magyar (dict.) Pál mr. procurator-át, hogy a bemutatott oklevelek tartalmának kíván-e ellene mondani, aki erre nemlegesen válaszolt. Mivel Pál mr. az említett Mwse és Zalka vásárolt birtokait feleségének, Margitnak és leányának, Erzsébetnek adta a váradi kápt. színe e. hitbér, jegyajándék, 200 M. és az említett úrhölgy birtokai haszonvételeinek elvétele, valamint leánya leánynegyede fejében, a király ezt privilégiumával megerősítette, és Pál mr. feleségének engedélyezte, hogy a birtokokat illetően szabadon rendelkezzék, aki pedig az említett birtokokat a budai kápt. oklevele révén eladta Gyula mr.-nek, amit a király elfogadott és megerősített, most azonban Pál mr. ezeket az említett apácáknak kívánta adományozni úgy, hogy procurator-a, Simon mr. a fenti oklevelek tartalmának nem mondott ellene, ezért az országbíró a főpapokkal, bárókkal és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel együtt úgy dönt, hogy bár Pál mr. a birtokok jogtalan követelése miatt büntetést érdemelne, de azt Gyula mr. kérésére elengedi, Zalka és Mwse birtokokat pedig vásárlás címén Gyula mr.-nek ítéli örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, Pál mr.-re örök hallgatást róva. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in Wysegrad (Wissegrad), 16. die oct. fe. Purif. B. virg. predictarum, a. d. 1359. E.: Dl. 41 387. (Múz. Ta. Wenzel.) Hártya. Kissé vízfoltos. Hátoldalán 16. és 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, függőpecsét bevágásai. Á.: Garai Miklós nádor, 1409. jún. 9. Dl. 1066. (NRA. 1538. 59.) (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) K.: AO. VII. 599–608. (322. szám) (E. és Á. alapján).
