Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

535 az említett napon kiszálltak Myhaly birtokra, ahol a felek összes, közösen és szétválasztva bírt birtokaikra vonatkozó okleveleiket, továbbá összes vizsgálatot, tiltást, tiltakozást, zálogosítást és egyebeket tartalmazó okleveleiket az ott lévő Szt. György vértanú-egyházban bemutatták. Ezt követően a felek az egyházban esküt tettek arra, hogy több oklevelük n[incs], nem is tudnak arról, hogy másutt lenne, majd a megosztott birtokokra vonatkozó okleveleket a felek az illető birtok tulajdonosának adták. A közösen birtokolt birtokokra vonatkozó okleveleket a [győri] egyház sacristia-jában helyezik el, kivéve a fehérvári egyház kápt.-jának privilégiumát arról a Many-i birtokrészről, amelyet Vgrinus fia Pál – bár az a feleket közösen illeti meg – a perbeli ellenfél és a kápt. többszöri kérésére sem a sacristia-ában nem akart elhelyezni, sem a másik félnek nem akart róla másolatot adni, mondván, hogy az egyedül őt illeti. A kápt. megbízottja szerint a felek a sacristia-ban közösen elhelyeztek 26 privilégiumot és 7 további, végrendeletről szóló privilégiumot. Nov. 26-án (2. die quind. pretactarum) a felek vállalásuknak megfelelően 8 fogott bírót a Sopron m.-i Myhaly és Kazmer – más néven Kysfalud – birtokok közötti határjelekhez vezettek, akik azok megtekintése u. az ügy nehézsége (propter cause arduitatem) a döntőbíráskodást nem tudták végrehajtani, hanem a feleket akaratuknak megfelelően, bírság terhe nélkül a kápt. színe e. való bevallás megtételére utasították. Továbbá a felek egymást minden közöttük folyó pert illetően – kivéve a birtokügyeket – kölcsönösen felmentették. D. in vig. fe. B. Thome ap., a. d. 1359. E.: Dl. 61 209. (Kisfaludy cs. lt. 97.) Hártya. Kissé szakadozott és vízfoltos. Hátoldalán kerek pecsét körvonala, hártyaszalagja. K.: Sopron vm. I. 319–320. (219. szám). 1147. 1359. dec. 21. [I.] Lajos király 1359. dec. 21-i (a. d. 1359., XII. Kal. Ian.) oklevelében átírja és megerősíti az erdélyi kápt. oklevelét (l. Anjou-oklt. XXI. 487. szám) Ouymberg, más néven Aranyasbanya királyi város és aranybányászai szabadságairól. Tá.: 1. Zsigmond király, 1437. márc. 25. > I. Mátyás király, 1487. ápr. 10. > uő. 1487. nov. 24. Dl. 37 066. (Erdélyi országos kormányhatósági lt. Erdélyi kincstári lt. Erdélyi fiscalis lt. 9. 29. A.) 2. Zsigmond király, 1437. márc. 25. > I. Mátyás király, 1487. ápr. 10. > uő. 1487. nov. 24. > II. Ulászló király, 1504. nov. 20. AL. Kemény J. gyűjteménye. Oklevelek 131. (Df. 253 537.) 3. Zsigmond király, 1437. márc. 25. > I. Mátyás király, 1487. ápr. 10. > uő. 1487. nov. 24. > Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda, 1505. jan. 27. Dl. 32 505. (Erdélyi országos kormányhatósági lt. KKOL. Vegyes iratok.) 4. Zsigmond király, 1437. márc. 25. > I. Mátyás király, 1487. ápr. 10. > uő. 1487. nov. 24. > Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda, 1506. nov. 24. Dl. 32 506. (Erdélyi országos kormányhatósági lt. KKOL. Vegyes iratok.) Má.: Tá. 1.-gyel megegyező jelzet alatt. (18. sz.-i egyszerű Má.-ban.)