Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

503 mondták, Boldua folyó, nagy kő, ahol plébános, a bíró és az esküdtek a határjeleket nem réginek mondták, és vállalták, hogy megmutatják az igazi határjeleket, lapály, ahol 3 határjelet mutattak, amelyekből egyet a magukénak mondtak, a monostor procurator-a azonban nem az ő, hanem az egyház és mások határjeleinek mondta azokat, nagy út Jazow-ról Scepsy-be, köves hely, amelyet a plébános és az említett Scepsy-i polgárok határjelnek mondtak, említett Boldua folyó, az itt lévő földrészt mindkét fél a magáénak tartotta, és fogott bírák közreműködésével fél ekealjnyinak találták, nagy kő, Boldua folyó, 3 malom, említett folyó, említett út, kis hegy, cserjés hely, amit a monostor procurator-a korábbi határjelnek mondott, de most újonnan telepített és a Scepsy-i hospes-ek által elpusztított szőlőnek nevezte meg, a szőlőültetvényeket és árkokat a szántóföldeken a királyi és kápt.-i emberek is látták, út, kis hegy, völgy, kis hegy, út a Feketheerdo nagy erdőhöz, említett út, kő a Debregy-i rét végénél, említett rét, ahol a követ a Somogy-i plébános, bíró, esküdtek és az ottani népek universitas-a az említett egyház határjelének mondott, az említett privilégium által is tartalmazott forrás, az említett egyház Nychatatelky nevű földrésze a nagy erdő mellett, Nychatatelky hely, amikor a privilégiumban említett 2 hegyhez értek, az egyik Hegyhyg, a másik Ayfeu nevű, az ott megjelent Torna-i Egyed mr. az ő Torna birtoka és az említett monostor valós határjeleinek mondta, és nem akarta folytatni a hj.-t, a Somogy-i népek universitas-a azonban az említett forrást és Nychatatelky-t nem fogadta el a monostor valós határainak, hanem másokat akart mutatni, és amikor a királyi és kápt.-i emberek ezek megmutatásához kiszálltak, az említett universitas sem forrást, sem valamiféle sessio helyet nem tudott mutatni. Amikor a királyi és kápt.-i emberek meg akarták tekinteni a Smolnukbania város részére elfoglalt földet v. földeket, akkor Dullengus bíró és bizonyos polgárok bizonyos helyeken az említett egyház Mechenseuph faluja mellett a Pywonya folyó közelében földhatárjelet mutattak. Bár a királyi parancs a Jazow-i konv. birtoka összes határjelének bejárását, és ahol nincs, új határjelek felállítását is elrendelte, mindenütt nem tudták ezt elvégezni a vizek áradása és a köd sűrűsége miatt. D. f. IV. prox. p. fe. B. Katherine virg. et mart., a. d. 1359. E.: SNA. Jászói prépostság mlt. Oklevelek és iratok 43. A. (Df. 232 806.) Hártya. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, rányomott pecsét. Á.: Szentgyörgyi Péter országbíró, 1514. okt. 17. SNA. Jászói prépostság mlt. Oklevelek és iratok 43. B. (Df. 232 807.) Má.: Dl. 36 433. (Acta eccl. 42. 17. (18. sz.-i egyszerű Má.-ban Á.-ról.) K.: F. IX. 3. 91–95. (40. szám) (E. alapján). 1086. 1359. nov. 27. [Kont Miklós nádor] 1359. nov. 27-i (10. die oct. fe. B. Martini conf. in a. d. 1359.) oklevele szerint azon a congregatio generalis-on, amelyet a nádor [1358.] szept. 17-én Pozsonyban (f. II. prox. p. oct. fe. Nat. B. virg. civitate Posoniensi in a. tunc prox. transacto preterita) tartott Moson és Pozsony m.-k nemessége számára, Jakus pozsonyi bíró a maga és az odavalósi pogárok és hospes-ek nevében – ahogy az a nádornak