Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

368 (ad oct. fe. B. Michaelis arch. in predicto a. preteritas) jutott. A határnapon Miklós c. színe e. az országbíró oklevelének értelmében megjelenve Athya-i Péter fia István – amint az az országbíró ekkor kiadott okleveléből kitűnik – Ector fia György ellenében előadta, hogy György az ő két örökölt birtoka, Laak és Myhal között fekvő Perechke birtokot tartja, holott az a szomszédság jogán őt illeti megvásárlás v. zálogbavétel esetén, ezért annak tudni akarja az okát. Erre György úgy válaszolt, hogy Perechke birtok őt hatályos oklevelek értelmében illeti meg, amelyeket az országbíró által kijelölendő időpontban be tud mutatni. Miklós c. a bárókkal és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel együtt úgy döntött, hogy Ector fia György az üggyel kapcsolatos okleveleit [1358.] jan. 8-án (in oct. diei Strennarum tunc venturis) mutassa be színe e. István ellenében, ami u. dönteni kíván a felek között. Majd az oklevelek bemutatása többszöri halasztás u. 1358. nov. 8-ra (ad oct. fe. OO. SS. in a. d. 1358. transactas) került Miklós c. oklevele értelmében. A határnapon Miklós c. színe e. megjelenve Péter fia István kérte az oklevelek György általi bemutatását, és bár a nevében a győri egyház kápt.-jának megbízólevelével megjelent Miklós fia János bemutatta a veszprémi kápt. 1310. évi (a. d. 1310.) nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. II. 924. szám), mivel azonban többi, Perechke birtokra vonatkozó oklevelét akkor nem tudta bemutatni, erre az országbírótól indok megjelölése nélkül végső időpontot kért. Miklós c. az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel együtt úgy határozott, hogy Ector fia György okleveleit [1359.] jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d. tunc prox. venturis) mutassa be Perechke birtokkal kapcsolatos összes oklevelét Péter fia István ellenében 3 M. bírság perkezdet e. való letétele mellett, ami u. dönteni fog a felek között. A határnapról a király halasztó oklevele (l. 40. szám) – mivel Zech-i Miklós c. Ho. és Da (regna) báni tisztségét kapta a királytól, az országbírói honor pedig üresedésben volt – az oklevél-bemutatás a felek akaratából máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. tunc venturis) került. Innen – az országbírói méltóságot időközben az oklevéladó kapta meg – az oklevelek bemutatását a király írásos parancsára (l. 342. szám) – amelyet György hozott el az országbírónak – aug. 1-jére (ad oct. fe. B. Jacobi ap. tunc affuturas) jutott. Mivel az István által bemutatott oklevél szerint Zech-i Miklós c. országbíró a jan. 13-án tartandó oklevél-bemutatást 3 M. bírság megfizetése mellett írta elő György számára, aki azt nem fizette meg, a királyi halasztó oklevél viszont nem szólt bírságról, az országbíró elrendelte, hogy György a 3 M. bírságot aug. 1-jén kétszeres összegben fizesse meg neki és a perbeli ellenfélnek. A határnapon az országbíró és az ország ítélőszéket tartó nemeseinek jelenléte e. megjelenve György Péter fia István ellenében be akarta mutatni okleveleit Perechke birtok ügyében, mire István előbb a kétszeres összegben megfizetendő 3 M. bírság neki járó részét követelte, amikor is az országbíró többször is megkérdezte, hogy azután látni kívánja-e György vonatkozó okleveleit, amire igenlően válaszolt. Erre az országbíró a fizetést és az oklevelek megtekintését a következő napra tette úgy, hogy előbb György tartozik megfizetni az említett összeget, utána pedig be kell mutatnia okleveleit. Aug. 2-án (crastino die) István kérte a 3 M. kétszeres összegben történő megfizetését, mire György bemutatta a király jan. 24-i oklevelét (l. 77. szám). Az oklevél bemutatása és megmagyarázása u. Ector fia György Péter fia István részéről igazságot kért az országbírótól, mivel István már felmentette őt a