Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
341 729. 1359. aug. 4. A váradi egyház kápt.-ja hírül adja: korábbi oklevelének (l. 710. szám) értelmében a Karul-i Simon fia László mr. és Woya-i Nagy (Magnus) Abram között létrejött megállapodás szerint utóbbi aug. 1-jén (in oct. fe. B. Jacobi ap. nunc instantibus) a kápt. színe e. 25 ft.-ot tartozott fizetni László mr.-nek. A határnapon Abram az összeget készpénzben, a becsérték kizárásával megfizette, ezért a kápt. a jelen oklevéllel felmenti kötelezettsége alól. D. 4. die termini prenotati, a. d. 1359. E.: –. Fk.: Dl. 96 372. (Vay cs. berkeszi lt. 365.) A Fk.-en mandorla alakú zárópecsét körvonala látszik. R.: Vay berkeszi 450. (185. szám). 730. 1359. aug. 5. Trau István nyitrai püspök, a szt. theologia mr.-e, Brendestech-i János polgárjogi professor, [I.] Lajos király (U) Da-i részekre küldött legatus-ai értesítik Georgius-i Ferenc zárai c.-t, a traui bírákat, tanácsot és a communa-t: megfontolván hűséges szolgálataikat és a király szolgálata során elszenvedett káraikat és fáradalmaikat, a király nevében megerősítik szabadságaikat. Először is: a traui communa bevételeit szabadon használhatja fel, nem képezvén akadályt, hogy az elmúlt évben (a. prox. elapso) a nagyságos Miklós kalocsai, posztulált esztergomi érsek, királyi udvari (aula) főkancellár, István nyitrai püspök, Gergely váradi őrkanonok, Zeech-i Miklós akkori országbíró és Zus [!] János, egész Da és Ho. akkori bánja úgy döntötték, hogy Da minden városában a 3 évenként felhalmozott jövedelmeket 2 részre kell osztani, és az egyik fél a városé, a másik a királyi camera-jé legyen. Ezt a rendelkezést Trau esetében most visszavonják. Másodszor: Trau városa szárazföldön eladható sóját a király officialis-ának adja el, aki a zárai százas mérték szerint fontonként 32 kis dénárt fizet. Mivel a traui só nem olyan szép, mint más városoké Da-ban, a város pedig a kereskedők számára nem olyan könnyen megközelíthető, mint más városok, és a város sóját kevesebbért tudja eladni a kereskedőknek, mint más városok, ezért a király megparancsolja, hogy a város a maga szárazföldön értékesíthető sóját 3 kis solidus-szal kevesebbért adja el, mint másutt Da-ban. Az eladandó só értékét a király officialis-a révén zárai százas mérték szerinti 80 font kis dénárban v. mérőnkénti 6 garasban határozza meg, levonva belőle az említett 3 kis solidus-t. Harmadszor: elrendelik továbbá, hogy a c., az universitas és annak tagjai tengeren értékesíthető sóját bárkinek eladhatja, a vevő a százas mérték szerinti 3 aranyft.-ot fizessen, v. ha kevesebb mint 100 mérőnyit vesz, a 3 ft. arányosított részét. A só ily módon történő eladásáról a királyi camera kirendelt officialis-a gondoskodjék, hogy a camera ne szenvedjen kárt, nem képezvén akadályt, hogy erről korábban milyen rendelkezés volt hatályban, sem pedig az, hogy korábban a tengeren eladott sóért 5 aranyft.-ot fizettek, mostantól fogva az oklevéladók rendelkezései a hatályosak. Negyedszer: megerősítik a traui polgárok harmincad alóli mentességét traui ingatlanaik v. javaik eladása esetén. Ha azonban csalás történik, akkor a csalást elkövető veszítse el ezt a kiváltságát. Ötödször: A Trau-ba kívülről behozott áruk u. azonban mindenkinek harmincadot kell fizetnie.
