Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
267 konv.-jének apátja és konv. nevében és megbízólevelével okleveleket mutatott be (l. Anjou-oklt. XLII. 1250. és 1251. szám). Az eskü letételét a király parancslevele (l. 246. szám) nyomán a veszprémi kápt. oklevelével (l. 248. szám) máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.) halasztotta az apát súlyos betegsége miatt. A határnapon az apát a Miklós felperes részéről megjelenő Kathl-i Jakab fia János, valamint az apát és konv.-je részéről kiszálló Bwn-i Pethenye királyi ember, valamint Miklós somogyi főesp. és Hedruh fia Miklós mr., a veszprémi egyház kápt.-jának kanonokjai, a leteendő eskü tanúságtevői jelenlétében kiszállt a Kysrouazd és Nogrouazd birtokok közötti vitatott földrészre, és rendjének öltözékében megesküdött, hogy az mindig is a Szt. Márton-egyházé volt, sohasem tartozott Sebestyén fia Miklóshoz. A földrész királyi mértékkel mérve 60 holdat tartalmazott, a határai pedig a veszprémi kápt.-ba visszavitt registrum szerint a következők voltak: a Szt. Márton-monostor földje v. birtoka, kis hegy a monostor Nogrouazd és Kysrouazd birtokai között, ahol Miklósnak a rétben v. a szántóföldekben semmilyen joga nincsen, utak a régi árok mellett Sebestyén fia Miklós curia-ja közelében, hegy, szőlők, említett hegy csúcsa a szőlők között, másik hegy, ennek lejtője, diófa, völgy Ny felől, hegy, ennek csúcsa, szőlő vége, cserjés, a monostor Feketeuerdeu v. Hassag erdeje, út, innen nem mentek tovább, mert az apát és a monostor innentől található jogait békésen birtokolta. Az említett határjelektől Dé-re elterülő földrészt az apátnak és konv.-jének iktatták erdőkkel, művelt és meg nem művelt szántóföldekkel, sessio helyekkel és más haszonvételekkel, örök birtoklásra, az É felőli részt Sebestyén fia Miklósnak hagyva, azon a jogon, amivel addig birtokolta, kivéve a monostor Olsuk és Kyseech birtokaihoz tartozó szőlőket, szántóföldeket és más jogokat. Mivel a fentieket sok nemes is igazolta, továbbá mivel a Zeech-i Miklós c. által előírt esküt Seffridus apát letette a veszprémi kápt. oklevele szerint, ezért az országbíró a vele együtt ítélőszéket tartó bárókkal és az ország nemeseivel Sebestyén fia Miklóst jogtalan birtokvisszavétel miatt a 60 hold föld becsértékében marasztalja el, és azt az említett határok között a Szt. Mártonmonostornak és apátjának ítéli összes haszonvételeivel és tartozékaival, az őket megillető jogon, örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, a földön elhelyezkedő szőlőket pedig Sebestyén fia Miklós és a monostor Zeech-i Miklós c. döntésének megfelelő módon bírhatják. Ennek az örök emlékezetben történő megszilárdítására az országbíró a jelen, függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in Wissegrad, 20. die quind. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 1359. E.: BFL. 459. Konv.-i lt. Capsarium 20. C. (Df. 207 256.) Hártya. Hátoldalán más egykorú, 15. és 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, elsőben Kysrauazd névalak, a Fk.-en függőpecsét sodrata látszik. Má.: 1. Ue. jelzet alatt. (1774. évi hiteles Má.-ban.) 2. Egyházm.-i lt. Győr. Győri székeskápt. mlt. Pápoci prépostság Th. 4. 406. (Df. 278 226.) (1774. szept. 13-i hiteles Má.-ban.) K.: P. II. 453–460. (164. szám) (E. alapján).
