Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

248 összehívva jelenlétükben, hj.-t és határ-elkülönítést követően királyi adomány címén Lőrinc fiainak: János és Benedek mr.-eknek iktat örök birtoklásra, bárki ellentmondását figyelmen kívül hagyva. A király minderről máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. prox. tunc affuturas) írásos jelentést kért. A határnapon az országbíró jelenléte e. megjelenve Lőrinc fiai: János és Benedek mr.-ek nevében Kerechen-i Bekew Kont Miklós nádor megbízólevelével bemutatta a győri kápt.-nak a királyhoz intézett ápr. 26-i jelentését (l. 320. szám). E szerint a kápt. Benedek mr. királyi ember társaságában Benedek mr. kanonokot küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve egybehangzóan előadták, hogy ápr. 23-án (f. III. prox. p. fe. Pasce d.) kiszálltak Ikren birtokra, a szomszédokat összehívva jelenlétükben a birtokot a király új adománya címén (titulo regie nove donationis) Chorna-i Lőrinc fiainak: János és Benedek mr.-eknek iktatta a királyi ember örök birtoklásra, ellentmondó nem volt. A nagyobb bizonyosság érdekében János mr. 3 napig ott maradt velük a birtokon. Az országbíró a birtokot a király említett adománya, Simon mr. lemondása, a megegyezés és az iktatás értelmében a bárókkal és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel a nevezetteknek ítéli örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in Vyssegrad, 20. die oct. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 1359. E.: Dl. 4747. (NRA. 1017. 18.) Hártya. Erősen vízfoltos és csonka. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, függőpecsétje elveszett. Á.: a 935. számú oklevélben. Tá.: Garai Miklós nádor, 1419. jún. 9. Dl. 10 754. (NRA. 1017. 33.). R.: ZsO. VII. 632. szám. 502. 1359. máj. 20. Visegrád Vgrinus fia Miklós c., [I.] Lajos király (H) országbírója hírül adja: midőn márc. 13-án (in oct. diei Cynerum prox. preteritis) az ország báróival és nemeseivel ítélőszéket tartott, jelenléte e. megjelenve Heym-i Petenye ~ Pethenye fia Máté ugyanoda valósi Tamás fia Imre ellenében bemutatott 8 oklevelet. Ezek egyike a Jazou-i egyház konv.-jének idézést tartalmazó, a királyhoz intézett oklevele, 5 a nagyságos Zeech-i Miklós c. korábbi országbíró halasztást tartalmazó, egy pedig [I.] Lajos király döntéshozó oklevele volt, amelyeket különböző években és formában adtak ki. Ezek szerint Petenye fia Máté a Jazou-i konv. oklevele értelmében Tamás fia Imrét 1357. okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch., a. d. 1357. preteritas) a király jelenléte elé idézte maga ellenében, majd Zeech-i Miklós c. országbíró oklevelével az ügyet innen perelsőbbség (ratione prioritatis termini) címén [1357.] dec. 7-re (ad oct. fe. B. Andree ap. tunc affuturas) halasztotta. A határnapon az országbíró jelenléte e. megjelenve Petenye fia Máté Tamás fia Imre ellenében bemutatta a Jazou-i konv. idéző oklevelét, amely szó szerint tartalmazta a királynak a konv.-hez intézett parancslevelét, valamint az ő keresetét is. E szerint Heym-i Petenye fia Máté előadta a királynak, hogy ő Tamás fia Imrétől és Beke fia Páltól az ország szokása (consuetudo) szerint osztályrészét kéri [Heym] és [Sadan] birtokokból. A király megparancsolta a konv.-nek, hogy