Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

232 1359. [ͻ: 1358.] máj. 15. András erdélyi vajda, Zolnok-i c. színe e. uő. korábbi, halasztást tartalmazó oklevelének megfelelően [1358.] máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii mart.) megjelenve Sarmasag-i Márton fia János fia László a maga és testvérei, Egyed és István nevében a váradi egyház kápt.-jának megbízólevelével Samson ~ Sampson-i János fia István ellenében bemutatta a váradi kápt. hj.-t, ellentmondást, tiltást és idézést tartalmazó oklevelét, amely szó szerint átírta a királynak a kápt.-hoz intézett oklevelét is. E szerint Sarmasag-i János fia Egyed a maga és testvérei, László és István nevében a király jelenléte e. megjelenve előadta, hogy a Zolnok m.-i Sarmasag örökölt birtokuknak hj.-ra és határ-elkülönítésre van szüksége. A király megparancsolta a kápt.-nak, hogy Bartawolge-i Pál fia István v. Ody-i Imre fia Balázs v. Sandorhaza-i Sandor fia István v. az említett Ody-i János fia Bechen királyi ember társaságában küldje ki tanúságtevőjét, akinek jelenlétében a királyi ember szálljon ki Sarmasag birtokra, a szomszédokat összehívva jelenlétükben végezzen hj.-t és határ-elkülönítést, majd iktassa azt János fiainak: Egyednek, Lászlónak és Istvánnak az őket megillető jogon, az esetleges ellentmondókat pedig idézze a király jelenléte elé, aki minderről írásos jelentést kér. A kápt. Ody-i Imre fia Balázs királyi ember társaságában János kóruspapot, a Szt. Imre herceg és hitvalló-oltár rector-át küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve előadták, hogy [1357.] nov. 10-én (f. VI. prox. an. fe. B. Martini conf. prox. tunc preteritum) kiszálltak a helyszínre, ahol összegyűltek az összes szomszédok – kivéve a Zupur-i nemeseket, akik a meghívás ellenére sem jöttek el –, és a királyi ember hj.-t végzett (l. Erdélyi Okm. III. 961. szám). Ezt követően a királyi ember a birtokot – kivéve azt a részt, ahol ellentmondás volt – összes haszonvételeivel János fiainak: Egyednek, Lászlónak és Istvánnak iktatta az őket megillető jogon, mások jogának sérelme nélkül, ellentmondó Jakab fia Fülöpön és János fia Istvánon kívül nem volt. Erre Ody-i István fia János, aki Samson-i János fia István nevében jelent meg a váradi kápt. megbízólevelével, bemutatta a váradi egyház kápt.-jának 1299. júl. 31-i (a. d. 1299., in vig. fe. ad vincula S. Petri) chirographált privilégiumát (l. Z. II. 371–372. old. 258. szám). Az oklevelek bemutatása u. András vajda ítélkezni kívánt a felek között, akik azonban engedélyt kértek a békés megegyezésre, amit ő megadott. A vajda színe elé visszatérve Sarmasag-i János fia László és az említett Ody-i István fia János, Sampson-i János fia István procurator-a előadták, hogy fogott bírák közreműködésével megállapodásra jutottak. E szerint Sarmasag-i János fia Lászó a maga és testvérei nevében Sceertelek birtokot és Masatelek birtok felét Sampson-i János fia Istvánnak és testvéreinek iktatja régi határaik között, az említett privilégiumban foglalt feltétel szerint, maguknak semmi jogot sem tartva fenn. Mindenkivel – kiváltképpen Fülöppel – szemben szavatosságot vállalnak irántuk. Kérte, hogy mindezeket a vajda fogadja el és erősítse meg, aki ezt vajdai tisztségéből adódó kötelezettségeként a jelen oklevéllel teljesíti. Ennek az örök emlékezetben való megerősítésére a jelen, függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in Vyssegrad, 15. die oct. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 13[58.] Má.: Dl. 76 928. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. 15.) (16. sz.-i egyszerű Má.-ban.) K.: Z. II. 367–368. (258. szám) (1349. évi keltezéssel); Doc. Rom. Hist. C. XI. 378–382. (373. szám) (1359. évi keltezéssel). R.: Z. VII/1. 175–176.; Erdélyi Okm. III. 356–357. (1014. szám). Ford.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 382–386. (373. szám) (román nyelvű). Megj.: Mivel a király a hj.-t 1357. okt. 9-én rendelte el, a váradi kápt. erről 1357. nov. 13-án tett jelentést, az ellentmondókat pedig 1358. jan. 8-ra idézte a király elé, az oklevél 1358-as keletkezésű. Mivel az oklevél az Anjou-oklt. XLII. kötetébe nem került be, itt készült róla regeszta.