Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

211 Mivel János ekkor még kiskorú volt, a király az ügyet az ország szokásának megfelelően 1352. nov. 25-ről (a quind. fe. B. Martini conf. sub a. d. 1352. preteritis) annak 7. évforulójára (ad septimam earundem quind. revolutionem annualem) halasztotta az országbíróhoz intézett oklevelével. Miklós bán fia Miklós fia János mr. még az említett per függése idején – figyelembe véve testi fogyatékosságát – úgy rendelkezett az akkor Zakan-ban tartózkodó király, számos bárója, lovagja és udvari ifja (iuvenes aule) jelenléte e., hogy a király élete végéig tartsa meg őt birtokaiban, örökös nélküli halála esetén pedig összes birtokai a királyra szálljanak. Mivel ő az említt 7. évforduló e. örökös nélkül elhunyt, összes birtokai a fenti rendelkezés és az ország szokása (consuetudo) szerint a király kezére jutottak, aki az említett János Lyndua ~ Lyndva ~ Lyndwa várát az összes hozzá tartozó falvakkal, birtokokkal, haszonvételekkel és tartozékokkal a nagyságos Toth (dict.) Lőrinc volt tárnokmr. fiainak: a nagyságos Konth Miklós nádornak, a kunok bírájának és Levkus asztalnok- és pohárnokmr.-nek adományozta hűséges szolgálataikért. Erre a király jelenléte e. megjelenve az említett János fiai: Omodeus, István, Lothardus és Miklós, valamint Bertalan fia István fia Péter előadták, hogy Fekete (Niger) Omodeus fiai: Omodeus, Ompod és Lothardus testvérek (fratres carnales) voltak, Lyndua birtok és tartozékai pedig örökség jogán hozzájuk tartoznak, nemességük és propagatio-juk abból származik, az örökös nélkül elhunyt János pedig unokatestvérük volt, ezért annak összes birtokai – kiváltképpen Lyndva vár és tartozékai – őket illetik a rokonság jogán, ezért kérték János összes birtokainak visszaadását. A király az ország főpapjai és bárói tanácsára János fiai, Bertalan fia István, Konth Miklós nádor és testvére, Levkus mr. ügyében vizsgálatot indított annak eldöntése céljából, hogy az említett vár és tartozékai melyik felet illessék. Mivel az említett 7. évforduló még nem következett be, a király írásban (litteratorie) megparancsolta a pozsonyi kápt.-nak, hogy Jakab pozsonyi bíró, királyi ember társaságában küldje ki tanúságtevőjét, akinek jelenlétében János fiait és Bertalan fia István fia Pétert az említett Jánossal való birtokfelosztás ügyében Konth Miklós nádor és testvére, Levkus mr. ellenében [1358.] nov. 18-ra (ad oct. fe. B. Martini conf. tunc affuturas) idézze meg. A határnapon Zeech-i Miklós c. akkori országbíró, Miklós esztergomi érsek, udvari (aula) kancellár, Tamás kalocsai érsek, István nyitrai püspök, a szt. theologia mr.-e, a nagyságos Cyko tárnokmr., borsodi c., Miklós volt bán, királynéi tárnokmr., Olivér királynéi udvarbíró, szatmári és máramarosi c. és az ország más, ítélőszéket tartó nemesei e. a pozsonyi kápt. említett, idézést tartalmazó oklevelét bemutatva Konth Miklós nádor és testvére, Levkus mr. az említett Omodeus, Lothardus és István által az említett János ellenében birtokfelosztás ügyében indított, és az említett 7. évfordulóra halasztott pert le kívánták folytatni, akik az országbíró jelenléte e. – amint arról az országbíró oklevele beszámol – Lyndva vár és tartozékai ügyében készek voltak választ adni a kérdésre, ti. hogy Lyndwa várat és tartozékait milyen jogcímen vélik hozzájuk tartozónak. Erre ők először az említett 7 éves halasztásról szóló oklevelet, majd annak bizonyítására, miszerint Omodeus fia Miklós bán, az említett örökös nélkül elhunyt János nagyapja és ők közös nagyapától származnak, és mindannyian Lyndua-iak, így a vár és a többi birtok őket a rokonság jogán megilleti, Tamás c. volt országbíró 1354. márc. 5-i, Budán kiadott (f. IV. prox. p. domin. Invocavit, Bude, in a. d. 1354.) nyílt