Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
103 holott Loránd fiai: László és Bertalan mr.-ek a maguk és testvérük, István nevében a Jazow-i konv. megbízólevelével 18 napon keresztül vártak rá, amivel immáron többszöri királyi bírságot vont magára. Ezt követően az országbíró Egyed mr.-t Rako birtokán Wrboch-i Miklós fia András királyi ember által, János testvér, a Jazow-i konv. tanúságtevője jelenlétében ismét megidézte ellenük [1356.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d.) a király jelenléte elé. A határnapon Loránd fiai: László és Bertalan mr.-ek a maguk és testvérük, István nevében az említett Jazow-i konv. megbízólevelével megjelentek Miklós c. országbíró színe e. és kérték az oklevelek bemutatását, valamint a 21 M. bírság megfizetését. Az Egyed mr. nevében a Jazow-i konv. megbízólevelével megjelent János fia András úgy nyilatkozott, hogy megbízója jelenleg sem az okleveleket nem tudja bemutatni, sem a 21 M.-t nem tudja megfizetni, hanem ezekre ok megjelölése nélkül végső időpontot kért, mire Zeech-i Miklós c. jelezte, hogy ezt Egyed mr. 6 M. királyi bírság, valamint az említett 21 M. kétszeres összegen való megfizetése u. [1356.] máj. 1-jén (in oct. fe. Pasche d. tunc venturis) teheti meg Loránd fiai ellenében, akik ekkor szintén tartoznak bemutatni okleveleiket, amelyek megtekintése u. ítélkezni fog a felek között. Majd az oklevelek bemutatása Zeech-i Miklós c. több, halasztást tartalmazó oklevele értelmében [1359.] márc. 13-ra (ad nunc instantes oct. diei Cinreum) jutott. A határnapon – Zeech-i Mikós c. időközben Ho. és Da báni méltóságát kapta, a király pedig Miklós c.-re ruházta az országbírói honor-t – ítélőszéke e. megjelenve Loránd fia László a maga és testvérei, Bertalan és István nevében a Jazow-i konv. 1358. aug. 16-i (f. V. prox. p. fe. Ass. virg. glor., a. d. 1358.) megbízólevelével, amellyel ők a kiadás napjától számított 1 évre meghatalmazták, hogy őket képviselje, kérte Egyed mr.-t okleveleinek bemutatására, aki előadta, hogy az említett megbízólevél kiadásakor István nem volt otthon, mivel már jóval korábban Padua-ba ment tanulmányok folytatása céljából, ezért kérte, hogy okleveleinek felmutatása e. az országbíró emiatt szolgáltasson neki igazságot. Erre Loránd fia László elmondta, hogy mielőtt István megkezdte volna tanulmányait, mindhárman megjelentek az említett konv. színe e., és olyan bevallást tettek, miszerint valahányszor a szükség úgy kívánja, egyikük is képviselheti mindhármukat, így az említett megbízólevél kibocsátása is jogszerű volt. Az országbíró a főpapokkal, bárókkal és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel úgy döntött, hogy az ország szokása (consuetudo) szerint a fenti módon kiadott megbízólevelet el kell fogadni. A felek kérték az oklevelek bemutatásának elhalasztását, és az országbíró engedélyét a békés megegyezésre, mire ő az oklevelek bemutatását máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. prox. affuturas) halasztja oly módon, hogy a neki járó békebírságot is ekkor kell neki megfizetni. D. in Vissegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1359. E.: –. K szerint hátoldalán tárgymegjelölés. Papír, zárópecsétek maradványai, valamint ob regium pro actore allatum ad octavas Sancti Michaelis, due debentur, sol[verunt] ambe feljegyzés. E.-je a Nemzeti Múzeumban volt. K.: AO. VII. 617–623. (328. szám).
