Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

– a p�sp�k, kápt.-ja, ill. intéz ̋ oik (procuratores et locatores decimarum oik és tizedbérl ̋ eorundem) akarata ellenére elbitorolják, elragadják v. a tizedszedésbe beleártják magukat, akkor az erdélyi részek nemesi k�z�ssége a tized bitorl�inak semmiféle segítséget, tanácsot és pártfogást nem adnak (auxilio, consilio et favore non asistunt), sot, ̋ az ilyet

nemesi k�z�sség�kb ̋ oben és helyen készek lesznek biol kivetik, továbbá alkalmas id ̋ zonyságot tenni az említett nemesekkel v. c.-ekkel szemben a tizedek jogtalan és hatalmaskod� elfoglalását illet ̋oen, miként a p�sp�k és kápt.-ja megkeresésére maga a vajda is tan�sítani fogja a jelen megállapodásban foglaltakat. A tizedker�let (cutellus) tizedfzetésének m�djár�l �gy rendelkeztek, hogy minden egyes kepe gabona u. 10, most forgalomban lévo ̋ dénárt v. más ezutáni királyi dénárt kell fzetni, mindaddig amíg a tizedek mértékérol ̋ a király nem hoz intézkedést. Fentiek megtartására azon nemesek és c.-ek, akiknek a birtokain a tized negyedére jogosult egyházak vannak (nobiles et comites quartanarii) �nként k�telezettséget vállaltak. D. Torde, III. f. prox. p. fe. Purif. virg.

glor., a. d. 1358. Á.: Lackf Dénes erdélyi vajda, 1360. okt. 9., Gyulafehérvári kápt. lt. Erdélyi kápt. lt. 1. 180.; Beke 1. 152. (Df. 277 356.) K.: Szeredai 95-96.; Szeredai, Not. capit. Alb. Trans. 48-49.; Batthyány, Leges eccl. III. 207-208. (53. szám); Árpádia 65-66. (kihagyásokkal); F. IX/2. 726-728. (361. szám); ZW. II. 148-149. (731. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 225-226. (217. szám) (román fordításban is). R.: Beke A., TT. 12 (1889) 761. (152. szám); Erdélyi Okm. III. 346-347. (981. szám). 99. (1358. febr. 6-ápr. 24. k�z�tt) Zeech-i Mikl�s c. azt a pert, amelyben a királyi kápolnaispán perbe hív� oklevele (l. 97. szám) szerint febr. 6-án (f. III. prox. p. fe. Purif. virg. glor.) kellett színe e. megjelennie egyik részr ̋ol Laak-i Salamon fa:Péternek, amásik részr ̋olpedig a királynénakésa Szt.

Klára-rend �budai �j kolostora apácáinak, elhalasztja ápr. 24-re (ad diem fe. B. Georgii mart.) további halasztás lehet ̋

osége nélk�l. Eml.: a 488. szám� oklevélben. K.: AO. VII. 172-173. (94. szám). 100. 1358. febr. 7. A bácsi egyház kápt.-ja e. – miként azt 1358. febr. 7-én kelt (f. IV. prox. an. domin. Esto mihi, a. d. 1358.), az ABC bet ̋uinél vágott privilegiális oklevele tan�sítja – [szentmihályi (de S. Mychaele)] Mihály nemesnek az �zvegye[, Margit] kinyilvánította, hogy Volkou m.-ben fekvo ̋ birtokait, nevezetesen a k ̋ o Pachynta-t, vaoegyházzal rendelkez ̋ lamint Ligeth birtokot, amelyeket testvéreit ̋ ol és ol (fr.-es sui), Lászl� [kalocsai] érsekt ̋ Gergely fa: Mikl�s mr.-t ̋

ol kapott meg, és testvéreinek halála u. is minden tartozékukkal és haszonvétel�kkel, így erd ̋okkel, kaszál�kkal,mez ̋okkel és szánt�f�ldekkel egy�tt, azok jogainak és uralmának teljességével ̋

osi határaik k�z�tt birtokolt, eladományozta a férjét ̋ o mindkét nembeli �r�k�seinek �r�k ol, Mihályt�l sz�letett fának: Jánosnak s az ̋ birtoklásra, egyszersmind átadta neki a birtokokra vonatkoz� privilegiális és más formáj� okleveleket is azzal a kitétellel, hogy amennyiben az említett János �r�k�s�k nélk�l hunyna el, akkor a sz�ban forg� birtokok Mihály s az o ̋ más �r�k�seinek v. leányainak, ill. azok ivadékainak a kezére szálljon a fent meghatározott m�don. Tá.: Szepesi Jakab országbír� 1377. máj. 24. Dl. 42 046. (M�z. Ta. Jankovich) K.: F. IX/4. 667-668. (7. szám) (kivonat); Smic.ˇ XII. 450. (350. szám) (kivonatos). Megj.: A [ ] k�z�tt adott kiegészítések a tartalmi átírást ad� oklevél más szakaszáb�l származik. 101. 1358. febr. 7. A [raguzai] kistanács – jegyz ̋ok�nyvi tan�sága szerint – elhatározta, hogy másnapig várakoztatja a magyar király válaszadásra vár� k�vetét, a zárai Marinus testvért. 1358. die 7. mensis Febr. 61