Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

74. 1356. febr. 6. Visegrád

[I.] Lajos király (H) utasítja az egri kápt.-t, hogy sekrestyéjéből keresse elő, írja át és pecsétjével erősítse meg annak az osztályos levélnek a párját, amely Nyék birtok ügyében kelt az egyik részről Nyek-i Lodomér fiai: Domokos és István, a másik részről pedig Miklós fiai: Dávid és Sándor között fennforgó perben, mivel előbbiektől a levél eredetijét — saját elmondásuk szerint — ellopták. D. in Vyssegrad, sabb. prox. p. fe. Purif. B. virg., a. d. 1356.

Á.: 1. A 113. számú oklevélben.

2. Á. 1. > Pálóczi Máté nádor, 1435. dec. 4. Dl. 107 790. (Bristow gyűjt. 1982. 1421.).

Má.: 1. Dl. 8802. (AP. Lád 13. 1.).

2. Dl. 107 785. (Bristow gyűjt. 1982. 1421.) Mindkettő 18. sz.-i egyszerű Má.-ban.

K.: —

R.: Bándi Zs, BLÉ. 5 (1985) 616. (Á. 1. alapján).

75. 1356 febr. 6. Visegrád

[1.] Lajos király (H) e. Gergen fia: Márton, Koranicha-i nemes annak a különleges királyi utasításának eleget téve, mely szerint jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d.) köteles bemutatni a maga és rokonai valamennyi, Koranicha földdel és szabadságaikkal kapcsolatos oklevelét Sctenychnak-i [?] Mlachk fia György fiaival szemben, a kitűzött időpontban megjelent, s bemutatta Istvánnak, egész Szlavónia és Ho. bánjának itt átírt, 1351. nov. 3-án Zágrábban kelt nyílt oklevelét, majd kérte a királyt, hogy őket korábbi szabadságaiban erősítse és őrizze meg. A király, mivel a szóban forgó oklevélből megbizonyosodott Márton és Koranicha-i rokonai nemesi címének jogosságáról, István bán oklevelét és azoknak benne leírt szabadságát elfogadja, és jelen oklevelének tanúságával megerősíti. D. in Wysegrad, in. fe. B. Dorothee virg., [a. d. 13]56.

Á.: Zágrábi kápt., 1359. márc. 29. DL 4596. (NRA. 726. 20.) E.-je nyílt oklevél volt I. Lajos király nagyobb pecsétjével megerősítve.

K.: AO. VI. 430-432. (274. szám) (kihagyásokkal); Smic. XII. 327-328. (246. szám) Mindkettő Á. alapján.

Megj.: István bán átírt oklevelét, 1. Elalász É., Szlavón 121. (179. szám). Mindkét kiadásban Stenychnak szerepel, az oklevélben ez Sctenylhnak v. Sctenych- nak olvasható.

91