Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
írást adó 1358. évi oklevelének magyar nyelvű kivonatát 1. még Tóth K., Pa- lásthy 95-96. (80. szám). 689. 1356. [A vasvári egyház kápt.-ja ?] e .......................................Mihály fia: Miklós tiltak ozott amiatt, hogy Mihály c. 3 évvel korábban [1353. ?] febr. 25-én [v. : (1354.) márc. 17-én] (in f. II. prox. p. domin. Oculi, cuius nunc 3. preterisset revolutio annualis) hatalmaskodva rátört Kuchk birtokon az ottani Szt. György vértanúegyház temetőjére, amely bírói ítélet, ill. egyezség révén került Miklóshoz, s ott Mi klós atyjának, Mihálynak a sírját kiásatta, majd abba egyik jobbágyának a holttestét temettette el, és mindezt tovább tetézte azzal, hogy még ugyanabban az évben, aratás idején Kuchk birtokon az ugyancsak bírói döntés, ill. egyezség értelmében Miklóshoz került földdarabról 100 holdnyi vetés után a kepéket elhor- datta magának. Mindezek igazolása érdekében Miklósnak tanúkat kellett állítania az oklevelet kiadó hiteleshely elé, aki a kitűzött időpontban meg is jelent a tanúkkal. A 3 elsőrendű tanú (principales testes) közül legelőbb Kuchk-i Imre fia: Lőrinc járult eléjük és tanúskodva azt vallotta, hogy ő 3 évvel korábban a fentebb megadott vasárnapot követő hétfőn (f. II. prox. p. domin. Oculi, cuius nunc 3. preterisset revolutio annualis) a maga Kuchk-i birtokrészéről a Kuchk birtokon lévő Szt. György vértanú-egyházához ment, hogy meghallgassa az istentiszteletet ahová Mihály c. ugyanazon a napon hatalmaskodva odajővén, az egyháznak a temetőjében - mely bírói úton, ill. egyezség révén jutott Mihály fia: Miklós kezére - kiásatta Miklós atyjának, Mihálynak a sírját, és abba beletemet- tette egyik jobbágyának a holttestét, ám azután nem is elégedett meg ennyivel, hanem még ugyanabban az évben, aratás idején Kuchk birtokon, az ugyancsak bírói döntés, ill. egyezség értelmében Miklóshoz került földdarabról 100 holdnyi vetés után elrabolta a kepéket. Ugyanezt vallotta a második tanú, Symon-i István fia: Miklós is, aki a fent leírt eset megtörténtét akkor látta, amikor ő maga a fentebb jelzett, 3 évvel korábbi időben éppen S[e]htur-ből akart hazatérni Symon-i birtokára, útközben pedig a mondott Kuchk birtokon lévő Szt. György vértanúegyházához érve szemtanúja lett Mihály c. hatalmaskodásának; a kepék elviteléről is ugyanazt vallotta. Hasonlóképpen tanúskodott a 3. tanú, Koch-i Dama fia: Pál, aki azt vallotta, hogy a mondott napon Kald-ról éppen haza akart menni a Koch birtokán lévő házába, amikor is a Kuchk birtokon lévő Szt. György vértanú-egyházához érkezve látta, miként tört Mihály c. hatalmaskodva a szóban forgó - Kuchk birtokon lévő - egyház temetőjére, mely bírói ítélet, ill. révén került Mihály fia: Miklós birtokába, s ott Miklós apjának a sírját kiásatta, majd abba egyik jobbágyának holttestét temettette el; továbbá ő is megemlékezett az ugyanabban az évben elkövetett rablásról. Több más tanú is ugyanezeket vallotta, nevezetesen: Koch-i Pál fia: Miklós, Koch-i Domokos fia: János, Kubulkuth-i Och fia: János, Lanch-i Isaak fia: Lanch, ugyaninnen ennek a Lanch-nak a fivére, János, Kuchk-i Pál fia: Éliás (Elias), ugyaninnen Imre fia: Mihály, Peder-i Nykkul fia: Endurl, valamint ennek fivére, Jakab, Kuchk-i Péter fia: János, Lanch-i Bereck fia: István, Lanch-i Tyba fia: Mihály - több nemessel és nem nemessel együtt - mind megerősítették a 3 tanú vallomását, állítva, hogy a történteket ismerik és 406
