Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

668. 1356. dec. 19. Trencsén Pál mr. trencséni alispán és várnagy, valamint a m. szb.-i emlékezetül adják: korábbi idéző és halasztó okleveleikben foglaltak szerint Neporaz-i Bodmer fia András fia: Miklós mr. felperes perbe fogta a másik Neporaz-ra való Lukács (Lu- cachius) fia: Tamást egy mindkét Neporaz birtokon keresztül folyó víz (aqua) ügyében. Többszöri elnapolást követően a pert legvégül dec. 19-re (f. II. prox. p. fe. B. Lucie virg.) halasztották, amikor is színük e. Lukács fia: Tamás m.-beli nemesekkel és másokkal együtt - az ország ősi szokása szerint - esküt tett And­rás fia: Miklós ellenében arról, hogy az a víz saját, atyafiai (fr.) és rokonai (ge­nerationes) birtokán keresztülfolyik. Az eskütétel napján egyik részről András fia: Miklós mr. fivérével (fr. uterinus), Mártonnal, a másik részről Lukács fia: Ta­más apjával, Kozma (Cozmas) fia: Lukáccsal és atyafiával (fr.), Bosan-i Iwan fia: András törvényes képviselővel eléjük járultak, és jóllehet Tamás - az ítéletnek megfelelően - tanúkkal igazolta saját igazát Miklós mr. ellenében, mégis a jövő­beni békesség kedvéért elrendelték, hogy fogott bírák - úgymint Streche-i Mi­hály fia: András c., Turchan-i Chuka (diet.) Miklós, Levna-i Móric fia: Tamás és Dormanus c., valamint mások - közvetítésével egyezzenek ki. A létrejött meg­egyezés értelmében, mivel mindkét Neporaz nevű birtokuk, amelyiknek egyike Miklós mr.-nek és atyafiainak (fr.) a birtokában van, a másikat pedig Tamás apjá­val és egyéb atyafiaival (fr.) egyenlően felosztva használta, a szóban forgó részek v. azok tartozékainak elfoglalása miatt közöttük számos viszálynak és pernek volt az okozója, ezért elválasztják a birtokokat. Tehát [1357.] márc. 22-én (in oct. medi Quadr. prox. nunc venturis) nevezett felek v. törvényes képviselőik a m.- i kiküldöttekkel együtt menjenek ki mindkét Neporaz birtokra, és ott a fogott bírák jelenlétében járják be a birtokokat régi határaik mentén, és ha szemmel nem tudják megmérni, de szükségesnek tartják, ott mérjék meg a szántóföldeket, a megművelt és művelés alatt nem álló szántókat, erdőket, legelőket, valamint azok valamennyi haszonvételét, majd osszák 2 egyenlő részre. Ezeknek egyik fe­le Miklós mr. és atyafiai (fr.) Neporaz birtokához legyen kapcsolva, a másik fele pedig Tamás és atyafiai (fr.) Neporaz birtokához tartozzék ezentúl, úgy, hogy azt a patakot (fluvius) v. vizet, ami Lukács fia: Tamás és atyafiai Neporaz faluján folyik keresztül Miklós mr., atyafiai, továbbá valamennyi jobbágyuk és minden hozzátartozójuk közösen használhassa mostantól, majdan pedig utódaik is így tehessenek békességben, mindenféle ellentmondás nélkül. Kivételt képez, hogy Tamás v. atyafiai közül bárki elrendelhet halászatot a mondott patakon, azon­ban Miklós mr. v. atyafiai v. utódaik v. más hozzátartozóik előbbiek engedélye nélkül abban a tóban (piscina) nem halásztathatnak, és malmot sem építhetnek a patak azon szakaszán, amely előbbieknek a birtokán van. Nem mellőzhető, hogy a birtokosztály alól kivételt képez egy bizonyos Kelechen földdarab, amelyet - a felek elbeszélése alapján - még Tamás őse (avus) adott viszonzásul Miklós mr. és atyafiai ősének saját részéből kivéve, ezért az érintetlenül és szabadon Miklós mr.-é és atyafiaié marad. Miklós mr. és fivére, Márton vállalták, hogy ha nem tar­tanák be az egyezségben foglaltakat, akkor bírságban marasztaltassanak el. Ha pedig Tamás v. bárki a rokonságából megszegné az egyezséget, akkor annak va­lamennyi terhét legyenek kötelesek viselni, ahogyan arra Tamás, apja Lukács és atyafia Bosan-i Iwan fia: András kötelezettséget vállaltak. A feleknek azt is köte­lezettségül szabták, hogy a birtokosztályt követő 15. napon az osztályeredményét 396

Next

/
Thumbnails
Contents