Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
Ezek visszatérve jelentették, hogy nov. 11-én a határjelek ügyében a szomszédok és határosok jelenlétében kimentek a helyszínre. Bertalan mr., az esztergom- szentkirályi és [budafel-jhévízi (de Calidis Aquis) keresztesek mr.-ének, Vilmos (Gwillermus) bíborosnak a törvényes képviselője ott bemutatta [ÍV.] Béla király (H) privilégiumát, és mivel abban pontosan nem írták le a határjeleket, amelyek Taat birtoktól elválasztják Monyaros-t, hanem általánosságban ősi határjeleknek nevezték azokat, ezért megkérték Bertalant, hogy mutassa meg a jeleket. Legelőbb Dé felől 2 régi földjelet mutatott, amelyeknek egyike Taat, a másika Epzeu birtokon van; erre válaszul a királyné képviselője az egyik határjelet Monyaros- tól, a másikat Epzeu-től való elkülönítő határjelnek mondta, amit oklevéllel is azonnal bizonyítani tudott. Bertalan mr. ezután Ny felé egy dombnak az oldalában mutatott egy nem túl régi földjelet, azt állítván, hogy az ősi megjelölés, jóllehet rókakotoréknak (fovea vulpina) tűnt; majd ennek a dombnak a lábánál Monyaros felett mutatott egy nem túl régi, inkább új jelet, aminek környékén további régi határjelet — a királyi és kápt.-i emberek kérdésére — nem tudott mutatni; majd ugyancsak Ny felé, telepített szőlők (vineas inibi plantatas) között mutatott egy új határjelet, de régit nem; és mivel Monyaros birtok Taat-tal nem sok helyen határos, sőt távolabb nem is, a királyné képviselője által bemutatott esztergomi kápt.-i privilégium alapján jelölték ki a határt a következőképpen. Hj.: Ke felől nagy út (víg.) kuvesuth, amelynek közelében új jelet emeltek, Déré szántóföldeken keresztül 2 földjei, közülük egyet Bertalan is megmutatott, e mellé egy újat is emeltek, így egyik Epzeu Dé-i részének, a másik Monyaros Ny-i részének elválasztását jelöli. Itt véget is ért a hj., mivel a további határjelek Bérén, Peel és Bayoth birtokoktól választják el Monyaros-t, amelyek pontos elhatárolását a királyné képviselője által bemutatott országbírói oklevél későbbre halasztotta. A birtokok elválasztása alapján Monyaros birtok a királynét illeti, Taat pedig a keresztesek mr.-ét, következésképpen Szt. István király egyházát, ám mert az utóbbi fél képviselője által hivatkozott privilégium alapján bemutatott határjelölés és megbízhatatlannak bizonyult - mintha éppen csak e képviselő alkotta volna legújabban a jeleket -, így a tanúk, a fogott bírák, továbbá a szomszédok és határosok, valamint a felek képviselőinek jelenlétében új határjelek emelésére volt szükség Monyaros valódi határai mentén a kápt. privilégiuma alapján. A keresztesek mr.-ének, Vilmos bíborosnak a képviselője által a korábbi hj. során támasztott ellentmondással összefüggésben a vitás földet 2 ekealjra becsülték, míg a másik darab földet, amelyet a királyné képviselője az előző hj. alkalmával és most is Monyaros-hoz tartozónak mondott, [IV.] Béla király említett privilégiuma alapján Taat-hoz kapcsolták, nagyságát pedig 1 ekealjban határozták meg. D. in fe. B. Briccii conf., a. d. 1356. E. : Dl. 4635. (Acta eccl. ord. et mon. Vet. Buda 1. 7.) Papíron, hátoldalán azonos és későbbi kéz írásával tárgymegjelölés valamint kerek zárópecsét töredéke, szalagja. Má.: 1. Dl. 68 094. (Ghyczy cs. lt. 12.) 18. századi egyszerű Má.-ban. 2. EPL. Acta radicalia I 126. (Df. 248 367.) Újkori egyszerű Má.-ban. K.: F. IX. 3.668-672. (6. szám) (E.-ről, esztergomi kápt. It. Caps. IX. fas. 3. nro 7.); AO. VI. 514-517. (321. szám) (kihagyásokkal; E.-ről); Str. IV. 155-157. (125. 356
