Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
tokon a Kaproncza-i ~ Koproncha-i Szt. Miklós vértanú-egyház javára tettek, az okleveleikben foglaltak szerint alaptalannak látszik, hiszen ez királyi birtok volt, amely királyi beleegyezés nélkül nem adományozható, mégis a király kegyes előrelátással betartja a mondott egyháznak tett ígéretet, és azt a különleges királyi földet, Jakussinch birtokot (predium), valamennyi haszonvételével és tartozékával együtt királyi adomány címén előkelői és bárói tanácsára, bizonyos várnagyok és officialis-ok jelenlétében a szóban forgó egyháznak adományozza azon határok mentén, melyek a mondott bánok érvénytelenített privilégiumaiban leírattak. Hj.: a határ Dé-ről indul a Kaznothina folyó mellett, körte- és cseresznye- fák között, ahonnan bemegy egy völgybe, melyen keresztül É fplé 2 völgy között egy dombra ér, rajta egy berken (nemus) keresztül Izderner szőlőhöz jut, majd Ny felé egy úton halad tovább É-ra, majd egy dombon és egy régi úton menve leszáll a völgybe, azon keresztül egy másik völgybe, majd felfelé a völgy bejáratához (ad caput ipsius vallis) tartva elérkezik Jackya szőlőjéhez, innen Ke felé egy völgyön át É-nak fordul Izdenchech föld szomszédságában, és Ribnachk-hoz ér, majd gesztenyefákhoz, aztán pedig Ny felé egy útra jut, amely mellett É felől Mochilla völgybe tart, majd ezen keresztül egy dombhoz, ahol Kozma fiainak a szőlője van, ezt követően Wlkodnigh falu földjéval határos úton halad tovább Dé felé, majd Kaznichina patakhoz ér, ahol Dragssin hatósági kerületével (veznica- tus) kerül szomszédságba, a patakban feljebb menve egy völgybe jut, majd Dé felé eléri a völgy bejáratát, innen Ny felé egy dombon cseresznyefákhoz, ahonnan leszállva visszaér az első határjelhez. Mivel Szt. Imre vértanú kápolnája Kap- roncha vára alatt van, és — tudomásuk szerint — mindig Szt. Miklós vértanúegyházának volt alávetve, ezért ez a kápolna korábbi szokás szerint birtokával és minden más jogával Szt. Miklós-egyházának legyen alárendelve. Mindezekről a király autentikus kettős pecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. Kelt Miklós választott kalocsai érsek (archyelecti confirmati ecclesie Colloczensis) s egyben udvari kancellár keze által, a. d. 1356. VI. Id. Nov., uralkodásának 15. évében. Méltóságnévsor: Miklós lévén az esztergomi érsek és a m. örökös c.-e, Bálint [!] a spalatói érsek, Miklós az egri, Demeter a váradi, Miklós a pécsi - az erdélyi szék üresedésben -, Kálmán a győri, János a veszprémi, István a választott zágrábi, Tamás a Csanádi, Mihály a váci, Péter a boszniai, Tamás testvér a szerémi, István testvér a nyitrai, Balázs testvér a knini püspök; Konth Miklós a nádor s egyben a kunok bírája, Cykon [!] a tárnokmr., András az erdélyi vajda, s egyben a Zonuk m.-i c., Miklós az országbíró, Miklós a Machou-i bán, Leustachius mr. a Somogy-, Fejér- és Tolna m.-i c., s egyben egész Szlavónia bánja, Lencus [!] az asztalnok- és pohárnokmr., Dénes a lovászmr., Tamás az ajtónállómr., Simon a Pozsony m.-i c. Á.: Csázmai kápt., 1610. okt. 23. > csázmai kápt., 1628. aug. 8. AH. Akademije Diplomata latina 5.12. (Df. 230 457.) E.-je hártyára íródott nyílt oklevél volt. K.: — 595. 1356. nov. 8. Zágráb Leustachius, Szlavónia vikáriusa a Gerinus polgár elleni perben, miután tanácskozott a Szt. Máriaj-egyház] apátjával, Hanoldus-szal, Miklós kalocsai választott 351
