Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

és Tamás az ajtónállómr.-ek, valamint Simon pozsonyi c. A.

E.: HDA. Grad Koprivnica 1. 7. (Df. 267 993.). Smié. szerint E.-je hártyán; Fk. alapján hátoldalán későbbi kéz írásával tárgymegjelölés, valamint függőpecsét zsinege.

Á.: 1. Zágrábi kápt., 1372. febr. 2. HDA. Grad Koprivnica 1. 8. (Df. 267 994.) (E.-ről).

2. Á. 1. > Zsigmond király, 1394. márc. 5. HDA. Grad Koprivnica 1. 9. (Df. 267 995.).

3. Á. 2. > Zsigmond király, 1411. aug. 29. > Ciliéi Ulrik zagoriai c., 1442. márc. 18. HDA. Grad Koprivnica 1.10. (Df. 267 996.).

4. Á. 3. > I. Mátyás király, 1459. szept. 19. HDA. Grad Koprivnica 1.11. (Df. 267 997.).

5. Á. 1. > zágrábi kápt., 1479. febr. 11. HDA. Grad Koprivnica 1. 12. (Df. 267 998.).

K.: Kercselich, Not. praelim. 242.; Katona, Hist. erit. X. 157-159.; F. IX/2. 493- 494. (238. szám); Vjesnik II. 174-176.; Smic. XII. 373-376. (280.szám) (E.-ről).

R.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 39-40. (42. szám) (románul).

Megj.: Zsigmond király 1411. évi átíró oklevelét (Á. 3. és Á. 4.) 1. ZsO. III. 870. Á. 2. ZSO. nem tartja számon.

589. 1356. nov. 4.

A Clusmonostra-i Boldogságos Szűz Mária-monostor konventje pecsétjével megerősített nyílt oklevelet bocsát ki a színe e. egyik részről megjelenő Aba nembeli Chente (diet.) János fia: János, valamint Wos (diet.) Miklós mr. ügyében, akik közül előbbi kinyilvánította, hogy bizonyos belső Zonuk m.-i Borzva hegyet és Huzyumezev birtokot, melyek örökségként képezik tulajdonát, minden haszonvételével és tartozékával együtt [sógorának] Wos (diet.) Miklós mr.-nek és fiainak — akik e János lánytestvérétől (soror uterina) születtek —, nevezetesen Lászlónak, Istvánnak, Pálnak és Jánosnak ad örökre és visszavonhatatlanul, mégpedig úgy, hogy a birtokok jövedelméből azok kötelesek őt élete végéig eltartani. D. 4. die fe. OO. SS., a. d. 1356.

E.: — K. és R. szerint eredetije hártyára íródott, hátlapján pecsét töredékével,

egykor a Wass cs. lt.-ban őrizték (XXXVIII/25. jelzet alatt), mára nyoma veszett.

K.: HOkl. 261-262. (246. szám); Doc. Rom. Hist. C. XI. 40-41 (43. szám) (román fordításban is).

R.: Wass cs., cégéi lt. 251. (110. szám); Erdélyi Okm. III. 311. (859. szám).

348