Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
országbíró 1354. jan. 28-án (16 die oct. fe.Epiph.d., a.eiusdem 1354.) kel privilégiumát (l. Anjou-oklt. XXXVIII. 53. szám), az e. zajló és hosszan elhúzódó perben, melyben a győri egyház kápt.-ja és a győri királyi hospes-ek léptek fel a dénárok behajtása miatt Vilmos (Willermus) — a mondott monostor apátja — ellenében. Minthogy az oklevél tartalma szerint a néhai Tamás országbíró olyan ítéletet hozott, amely szerint a Vilmos apát és utódai — így Szigfrid apát is — a Szt. Márton hegyen termett szőlőből minden egyes hordó bor u. a szüret idején 36 dénárt, míg a metszéskor 16 dénárt v. azzal egyenértékű ajándékot szedhetnek be, ahogyan korábban is, ezért az országbíró Bereck győri és László egri prépostokkal, valamint Olivér tárnokmr.-rel, a jelenlegi szatmári és máramarosi c.-szel, Sándor fia: János Gymus-i várnaggyal, Jakab országbírói protonotarius-sal, nemkülönben több más nemessel együtt törvényszéket ülvén úgy rendelkezik, hogy Szigfrid apát és utódai — miként elődei is — a Szt. Márton hegyen termett bor minden hordója u. szüret idején 36 dénárt, metszéskor 16 dénárt v. azzal azonos értékű ajándékot szedjenek be, ahogy a hegyjog ezt lehetővé teszi. Ennek emlékezetére az országbíró autentikus függőpecséttel ellátott privilégium kiadását határozta el. D. in Wyssegrad, 20. die quind. fe. B. mychaelis arch, predictarum, a. d. 1356. E.: PBFL Capsarium 22 H (437) (Df. 207 234.) K. alapján eredetije hártyán, hátoldalán azonos és későbbi kezek írásával tárgymegjelölések, alján zöld sod- raton az országbíró kerek, felül sérült függőpecsétje (rajta kiterjesztett szárnyú kétfejű sas, körirata részben olvasható + ...TIS NICOLAI ... CVIE REGIS). Tá.: Ront Miklós nádor, 1358. okt. 25. Visegrád PBFL, Capsa 19 C2 (459) (Df. 207 250.). K.: PRT. II. 428-431. (154. szám) (E-ről); PRT. II. 439-441. (Tá.-ról). 588. 1356. nov. 4. [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, prine. Sal., mont. S. Angeli dom.) Kapruncha város polgárainak és hospes-einek kérésére — más, alapításától fogva szabadságot élvező görög városokhoz hasonlóan — szabadságjogokkal ruházza fel őket, melyeket a következőképpen szabályoz: [1.] minden Újév napján kötelesek követeik révén éves adót fizetni 40 M. használatban lévő vert pénzben, M.-ként 5 pensa-val számolva. [2.] Ha egy polgár egy másik polgárral szemben jogsértést követ el, és azt rábizonyítják, a sértettnek 10 pensa-t, a közösséggel szemben pedig 100 dénárt köteles fizetni. [3.] Ha valaki háromszori figyelmeztetés u. sem tér jobb belátásra, minden vagyona a közösségre szálljon, őt magát pedig űzzék ki a városból. [4.] Ha valaki pofon üt valakit, v. rosszindulatúan hajánál fogva rángat, ugyanazt a büntetést szenvedje el; amikor mindezt a bíró ítélő széke e. követi el v. másutt, a bíró szeme láttára, kétszeres büntetést érdemel; akkor, ha a bíró v. valamely ülnök személyével szemben merészeli elkövetni, büntetésként 10 M.-t köteles fizetni, aminek ha nem tud eleget tenni, kezét veszítse el. [5.] Ha valaki késsel, karddal, lándzsával, nyíllal v. hasonló módon megsebez valakit, de a sértett — tagjai fogyatkozása nélkül — meggyógyul, fizesse meg a 346
