Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
menvén a szomszédok és határosok jelenlétében járják be a szóban forgó birtoknak a nevezett püspök és egyházának Paztuh birtokától elválasztó határát. Ha a hj. során adódó vitás területek hovatartozása kapcsán egyességre jutnak, akkor azé legyen a kérdéses terület, akit kijelölnek, a vitás helyre pedig új határjeleket állítsanak; ha valamely résszel kapcsolatban ellentétbe kerülnének, akkor a kérdéses rész becsűjét végezzék el lehetőleg a királyi mértéket használva, ám ha mérni nem tudnának, úgy az ország szokása szerint fogott bírák közreműködésével tegyék meg szemre a becsűt. A hj.-t követően a történtekről számot adó írásos jelentést kér a király számára okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychael arch.). Emi.: Az 561. számú oklevélben. K.: — 520. (1356. szept. 18- okt. 6.) A budai egyház kápt.-ja - eleget téve a Zeech-i Miklós országbíró korábbi parancslevelében foglaltaknak (I. 519. szám) - jelentésében tudatja az országbíróval, hogy Panka (diet.) Péter királyi ember a mellé adott tanúval, János mr.-rel, a Boldogságos Szűz-egyházának kanonokjával, a kápt. prebendarius-ával szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor.) Lakach birtokra kimenvén, az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében nem tudták bejárni a birtok határát, mivel a felek közül csak István nyitrai püspök volt ott, és hiába várták a törvény szerint megszabott 4 napon keresztül a másik felet, Domokos mr.-t, az nem jelent meg, és képviselőjét sem küldte el maga helyett. Emi.: Az 561. számú oklevélben. K.: — Megj.: Az irat kiadásának terminus ante quem-je a jelentés bemutatására az országbíró által megszabott, az érdekelt felek által pedig betartott okt. 6-i határnapból adódik, míg a terminus post quem a megkísérelt hj. szept. 15-i napjától számított 4 napos várakozásból következik. Vö. az 561. számú oklevéllel. 521. (1356. szept. 16. e.) [I.] Lajos király utasítja a váradi kápt.-t, hogy a megnevezett királyi ember mellé adjon hites tanút egy Bihar m.-ben lefolytatandó vizsgálat elvégzésére. Emi.: Az 522. számú oklevélben. K.: — 311
