Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

506. (1356. äug. 24. e.)

Az uralkodó parancslevele szerint Pthachay-i Iwan özvegye, Patouch lánya: Erzsébet a maga és fiai, Mihály és István nevében elpanaszolta a királynak és az anyakirálynénak, hogy veje, Peturmanus fia: István és hitvese, Erzsébet lánya: Margyth örökjogon eladták hozzájárulásuk nélkül a fiai Hont m.-i Tyrien birtokbeli részét a Saagh-i konvent és prépostja, István e. [Teryen-i] Markus fiainak: Mihálynak, Istvánnak, Albertnek és Györgynek 21 dénár értékű M.-ért, továbbá a konvent és prépostja a tiltásuk ellenére oklevelet állított ki erről a feleknek. István prépost és a konvent elmondta még, hogy ha Erzsébet és fiai, valamint Peturmanus fia: István és Margyth a szóban forgó 21 dénármárkát 3 időpontban, ti. aug. 11-én (12. die oct. te. B. Jacobi ap.) 7 M.-t, nov. 8-án (in oct. te. OO. SS.) és [1357.] jan. 13-án (in oct. te. Epiph. d.) is 7-7 M.-t, nem fogadják el a mondott 3 időpont bármelyikében színük e., akkor mindannyiszor [amikor ez nem történik meg] 30 dénármárkában marasztaltatnak el. Ebből kifolyólag az uralkodó meghagyja az esztergomi kápt.-nak, hogy küldje ki tanúját Palasth-i Lyptou fia: István v. Teryen-i Péter fia: János királyi ember valamelyike mellé, hogy megidézzék István prépostot és konventjét, valamint Markus nevezett fiait, nemkülönben Petrumanus fia: Istvánt az említett Erzsébet nemesasszonnyal szemben az okleveleik bemutatására a királyi jelenlét elé okt. 6-ra (ad oct. te. B. Michaelis arch.). A király a történtekről írásos jelentést kér a kápt.-tól.

Emi.: Az 571. számú oklevélben.

K.: AO. VI. 505-506. (317. szám).

507. 1356. aug. 24. Kniti

Balázs testvér, knini püspök e. a néhai Helye fiai: Glavogoztius és Domaldus a maguk és fiaik nevében, s velük együtt unokáik: Horvatinus, valamint Ner- ad megjelenvén, kinyilvánítják, hogy birtokukban van [II.] András királynak (H) Cetina ügyében kiállított privilégiuma, egész Cetina, a hozzá kapcsolódó valamennyi jogával, valamint a (víg.) Polye mezőn Kanyane és Othua falvak királyi bőkezűségből történő adományozásáról. Az oklevelet a püspök megvizsgálta és hitelesnek találta azt. Ezután Helye fiai és unokái nyíltan előadják, hogy azon jótétemények fejében, amelyekben a néhai Nelepcius c. [fia:] János c. részesíti őket, önszántukból átadják a szóban forgó privilégiumot és az abban foglaltakat valamennyi joggal együtt János c.-nek és örököseinek visszavonhatatlan birtoklásra és hasznainak élvezetére úgy, hogy azokat — mind életében, mint halálában — megtarthassa, eladhassa és elajándékozhassa; azt is akarják, hogy ha valaki más jogellenesen birtokolna valamit a privilégiumba foglaltakból, akkor az ilyeneket János c. bíróság elé idézhesse; hozzáfűzték még, hogy ha valamely más kivált- ságlevele(ke)t találnának maguknál v. bárki másnál v. bármi mást, ami érintené az átadott javakat, de nincs belefoglalva a Jánosnak átadott kiváltságlevélbe, azt mind János c. kezére juttatják, ugyanakkor, ha János c. bírói úton szerez birtokokat, helyeket v. földeket a privilégiumban leírtak alapján, akkor azokat köteles fele részben megosztani velük. Minderről a püspök a folyamodók kérésére pe305