Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

[VI.] Ince pápa meghagyja a kalocsai érseknek és suffraganeus-ainak, valamint az esztergomi érseknek és suffraganeus-ainak, hogy a fenti levelében leírtaknak megfelelően járjanak el az egyházi tized dolgában. D. apud Villamnovam, Avin- ionensis diocesis, III. Id. Aug., pápasága 4. évében [1356.].

Reg.: ASV. Reg. Av. v. 133., f. 302r (Df. 289 529).

K.: Gasnault—Gotteri 2321. szám); Acta Innocenti VI. 167-169. (88. szám) (utóbbi tévesen aug. 13-ra keltezve) v. 239, f. 187v; valamint Gasnault-Gotteri kiadásában további hivatkozás v. 244 G, f. 60, ep. 546; f. 90, ep. 623-ra való hivatkozással.

R.: Áldásy 42. (235. és 236. szám); Áldásy A., TT. 18 (1895) 83. (235. és 236. szám).

471. (1356.) aug. 11. Villanova közelében, avignoni egyházm.

472. 1356. aug. 13.

...... [A turóci konvent] ..............e..........egyik részről.......Máté, a másik részről M[yke]......személyesen,.......András,.......fia: Benedek nevében ügyvédvalló levélben meghatalmazva, hasonlóképpen Laczk a maga, valamint fivérei (fr.

uterinus), Zelnichefeu-i Márton fiai: Márk és......nevében ügyvédvallő levéllel

el

járva kinyilvánítják, hogy fogott bírák ítélete alapján a közöttük lévő [földdel kapcsolatos] peres ügyben a vitás határokat illetően olyan egyezségre jutottak, amely szerint a havasok felőli (a parte alpium) [részt] a mondott Miklósnak és Máténak, a Dé-ről lévőt Myke-nek, Andrásnak, Benedeknek, Laczk-nak és fivéreinek engedték át a javaikból örök birtoklásra anélkül, hogy bárki ellentmondott volna. A föld és erdő hj.-a: az első határjel út mentén, Ke-re a Thornoucz-i népek földjénél gyümölcsfa alatt földjei, Ny felé megkerüli az Okolpotok forrását (ca- pud), egyenesen Ny felé tartva leereszkedik egy patak forrásához, ott zilfa fa, át a patakon Malchek rét alsó széléhez (finis), ott földjei, a patakban Dé felé ereszkedik, cserjés, hévíz forrása, másik cserjés, Ny felé egy malom árkához, ezen át eléri a Zelniche folyót, ahol a határ lezárul. A konvent a felek kérésére függőpecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. sabb. prox. p. fe. B. Laurentii mart., a. d. 1356.

E.: Dl. 41 288. (Múz. Ta. Majláth) Hártyán, melynek felső része szakadt, alján a turóci konvent hártyaszalagon függő töredezett szélű pecsétje (a pecsétképen kivehető Szűz Mária trónuson ülő, koronás alakja oldalról, amint a toga-szerű ruhát viselő, nagyobbacska gyermek jézust, magával szembefordítva, kezében tartja; körirata: +S(IGILLVM) CO[(N)VENTVS B(EA)TE M(ARIE) D(E) CAST(RO) T]VRVC).

Má.: SA. v Bytci Mattyasovszky cs. lt. 45287. (Df. 268 763.); 18. sz.-i egyszerű Má.-ban; kizárólag az E. hátoldalán szereplő információkat tartalmazza.

K.:

292