Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
353. 1356. jún. 15. Esztergom Miklós esztergomi érsek és ue. m. örökös c.-e a színe elé járuló Hermann Lypche-i plébánosnak, liptói alesp.-nek a kérésére és oklevél-bemutatása alapján autentikus függőpecsétjével ellátott privilégiumában átírja a néhai Boleszló esztergomi érsek által egyházának szabadságai ügyében 1324. nov. 8-án Visegrádon kiadott privilégiumát (I. Anjou-oklt. Vili. 496. szám), amelyben megerősítette Lodomér esztergomi érsek és örökös c. 1283. máj. 28-án Esztergomban kiállított oklevelét, ebben átírva Fülöp esztergomi érsek, királyi kancellár 1243. ápr. 20-án Esztergomban kelt, [a Liptó m.-i Lypche falu plébániájának kiváltságairól szóló] oklevelét. D. Strigonii, f. IV. prox. p. fe. Pent., a. d. 1356. E.: SA. Bytci Pobocka Liptovsky Mikulás. Liptói Múzeum gyűjteménye: Né- metlipcse város lt. Oklevelek 10. (27910) (Df. 271 797.) Hártyán, alján sod- raton pecsét függ. Á.: Tamás esztergomi érsek, 1368. ápr. 28. SA. Bytci Pobocka Liptovsky Mikulás. Liptói Múzeum gyűjteménye: Németlipcse város lt. Oklevelek 11 (24521) (Df. 271 798.). K.: — 354. 1356. jún. 15. A [székes-[fehérvári egyház kápt.-ja eleget téve az [I.] Lajos király (H) gyűrűspecsétjével ellátott, Boncha fia: István, a királynéi udvar apródja (parvulus) és fivére (fr. uterinus), Péter érdekében kibocsátott, a Bihar m.-i Gyante birtok Tatamér (Thatamerius) [székes-]fehérvári prépost általi eladományozásával kapcsolatban küldött parancslevélben (/. 345. szám) foglaltaknak, testületükből (collegium) kiküldött 2 kanonok testvérük — nevezetesen Mihály Wrs-i plébános, valamint Tót (Sclavus) Imre kápt.-i jegyző (notarius) — kézbesítette Tatamér préposthoz a király gyűrűspecsétjével ellátott másik, szintén a szóban forgó birtok adományozása tárgyában Boncha fiai érdekében kiállított oklevelét (l. 344. szám). Ezek visszatérve egybehangzóan jelentették, hogy jún. 11-én (in vig. fe. Penth.) a fent nevezett préposthoz mentek, és bemutatták neki a király szóban forgó oklevelét, aki ennek megtekintésekor látta a maga privilegiális oklevelét, amely révén Gyante birtokot Bonche fiainak adományozta, majd meggyőződve az irat hibátlan valóságtartalmáról, kijelentette, hogy valódi ez a tőle származó privilégium, és ő adta unakaöccseinek, Boncha fiainak, emellett pedig nevezett kápt.-i kiküldöttek e. arra nézve is szóbeli nyilatkozatot tett, hogy Gyante birtokot annak idején unokaöccsei Bulkuz birtoka fejében jól megfontolt csereként adta oda a szóban forgó privilégiuma révén örökre szóló és visszavonhatatlan birtoklásra, és ahogyan annak idején átörökítette rájuk, most ugyanúgy örökös tulajdonukba adja azt. Mivel a király a kápt.-hoz intézett levelében megparancsolta, hogy ha a prépost valódinak mondja a nevezett birtok adományozásával kapcsolatos privilegiális oklevelet, akkor a kápt. köteles arról a birtokról privilégiumot kiállítani Boncha fiai részére, ezért a kápt. teljesítvén a királyi parancsot, ill. Boncha fiainak 236
