Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
és apostolának a veszprémvölgyi Boldogságos Szűz kolostora javára, alapítása kapcsán adományokkal való ellátása tárgyában kiállított oklevelét. Utóbbi bizonyítja, hogy alapításukkor más birtokokkal együtt adományként kapták Chytim udvarnoki birtokot (possessio udvarnicalis) az oklevélben rögzített határok mentén. Erre válaszként az említett nemesek nevében Chayag-i Miklós fia: János és Péter fia: János azt válaszolták, hogy azért tiltakoztak a határok felállítása ellen, mert Chayagh birtokból az apácák egy nagy részt el akartak foglalni, és a sajátjukhoz csatolni. Mivel az országbíró és a vele ítélkező bárók és nemesek úgy rendelkeztek, hogy az oklevélben leírt határok mentén el kel választani az apácák Chytim és a nemesek Chayagh birtokát királyi ember révén és a [székes-]fehérvári egyház kápt.-jának tanúságtétele mellett, ezért az országbíró levelet (l. 214. szám) intézett a nevezett kápt.-hoz, amelyben kérte, hogy adjon hites tanúkat mindkét fél részére a királyi udvarból külön erre a feladatra kiküldött királyi ember, Kon- rád (Corrardus) fia: Miklós — a királyi udvar ifja (aule regalis iuvenis) — mellé. A kiküldötteknek ápr. 28-án (f. V. prox. p. fe. Pashe d.) Chytim birtokra menve az apácák v. törvényes képviselőjük révén helyben bemutatott, Károly királytól származó privilégiumban leírtak alapján kellett bejárniuk a Chayagh birtok felé eső határokat az elsőtől az utolsó határjelig. Ha a határjelekről bebizonyosodott, hogy azok valósak és jogosak, akkor azok mentén kellett elválasztani az érdekeltek birtokait — mivel a felek ellentmondást nem tehetnek —, amennyiben bárki más nem él ellentmondással, úgy szükség szerint a régi határjelek mellé újakat kellett állítaniuk, az elválasztott birtokokat pedig meg kellett hagyniuk jogos tulajdonosának örök és békés birtoklásra idegen jog sérelme nélkül. Ha a határjeleket nem találnák rendben, és valamely földdarab a felek között vitás és peres maradna, akkor azt lehetőség szerint meg kellett mérniük a királyi mértékkel, s ha ez nem lehetséges, akkor fogott bírák közreműködésével kellett azt becsű alá vetniük, majd a hj. lefolyásáról a kápt. máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.) írásos jelentéstétellel tartozott a király számára. A kitűzött időpontban az országbíró e. megjelent az apácák nevében Pál fia: Benche procurator és bemutatta a fehérvári kápt. királynak címzett jelentését (l. 225. szám), amelyben többek között benne foglaltatott, hogy a kápt. nevezett Konrád fia: Miklós, uralkodói kegyből kiküldött királyi ember mellé Chech (diet.) János presbitert adta tanúul az apácák oldalán, akik visszatérve jelentést tettek. Eszerint a birtok szomszédainak és határosainak összehívását követően a fentebb felsorolt Chayagh-i nemesekkel és Benche törvényes képviselővel Chytim birtokra mentek, ahol a Károly király bemutatott privilégiumában foglaltak szerint az elválasztó határjelek mentén el akarták azt különíteni más birtokoktól. Hj.: az első határjel egy Kayaritya nevű helyen kezdődik Dé-ről, ahonnan tovább haladva régi határjelek tűnnek fel az alább leírt rendben, amelyek közelében újakat emeltek; az első jeltől É felé tartva 2 jelhez ér, közülük az apácák birtokától elválasztó határjel mellett egy új jelet emeltek, innen tovább a Kayar-ból Kense ~ Kenche birtokra vezető úthoz, majd azon keresztül Ny felé az út melletti 2 földjeihez, ahol egy újat is emeltek, majd keveset E felé haladva 2 földjei, mellettük újat emeltek, tovább haladva újabb 2 határjel, mellettük újat emeltek, majd megint 2 jel, mellettük egy újonnan emelt, és továbbhaladva ismét 2 jel, közelükben új határjel, majd innen úton átkelve berch-hez ér, rajta 2 földjei, mellettük egy újonnan emelt, innen E-nak tart 2 földjeihez, mellettük újat emeltek, ahonnan ismét 2 földjeihez ér, mellettük újat emeltek, majd tovább 2 földjeiig, mellettük egy újonnan emelt, ahonnan tovább 210
