Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
parlagon hagyott földekkel, szőlőkkel és mindenkinek a szőlőjéből származó, a birtokon szokás szerint behajtott hegyvámmal, nemkülönben erdőkkel, ligetekkel, vizekkel és a Szt. János tiszteletére szentelt kőegyházzal, továbbá a birtok minden hasznával, jogával, jövedelmével és tartozékával együtt, azon ősi határok mentén, ahogyan Domokos nagyapja Miklós is birtokolta, a királynénak és rajta keresztül annak v. azoknak, akiknek ő eladományozza, örökre átadják és eladják, maguknak semmiféle jogot nem tartván fenn abban. Kikötötték továbbá, hogy ha Domokos v. utódai az idők folyamán a birtok v. tartozékai ügyében keresettel állnának elő a királynéval v. azzal szemben, akinek ő a birtokot eladományozta, akkor patvarkodásban marasztaltassanak el. Ezenfelül Domokos és fiai szavatosságot vállaltak azokat illetően, akik követeléssel állnának elő az őket Monyoros birtokból megillető leánynegyed, hitbér és jegyajándék dolgában; ha pedig ennek nem tennének eleget, akkor párbajvesztesként ítéljék el őket (in succubitu duelii facti potentialis convincerentur). Minderről a kápt. nagyobb függőpecsétjével ellátott és az ABC betűivel chirographált privilégiumot bocsát ki, amelyet regisztrumába is átír, az oklevél párját pedig egyháza levéltárában (in custodia seu conservatorio) pecsétje alatt helyezi el örök őrizetre. Kelt Bálint olvasókanonok keze által, f. VI. prox. p. quind. fe. Passce d., a. eiusdem 1356. Vilmos (Gwillermus) bíboros lévén a prépost, Markus az éneklőkanonok, János a gömöri, Máté a komáromi, Péter a nógrádi, Konrád a nyitrai, István a zólyomi, Demeter a barsi főesp., Domokos a Szt. Tamás-, János a Szt. György vértanú[- egyház] prépostja. A. E.: 1. Dl. 4614. (NRA. Vet. Buda 1. 4.) Vonalazott hártyán, felül az ABC betűivel chirographálás, alján függőpecsét rögzítésére utaló bevágásokkal, a hozzá tartozó hiteles helyi nagyobb pecsét épen megmaradt (rajta koronázási jelenet két álló alakkal, a jobb oldali szemből látható, palástot viselő királyi alak jobbjában jogart, baljában országalmát tart; mellette főpapi ornátusba öltözött alak oldalról ábrázolva, kezeiben koronát emel a másik alak fejére, fejük felett háromosztatú baldachin lebeg; körirata: +S(IGILLVM) MAIVS CAPITVLI ST(RI)GONIEN(SIS) ECCL(ES)IE; a királyi alak mellett REX VNGARIE, a főpap mellett ARCHIEP(ISCOPV)S ST(RI)GONIEN(SlS) felirat), hátoldalán későbbi kéz írásával tárgymegjelölés. 2. Uo., mint E. 1., azzal megegyező jelzet alatt. Vonalazott hártyán, felül BC betűivel chirographálás, alján függőpecsét rögzítésére utaló bevágásokkal, ép pecséttel (1. előző pecsétleírás), hátoldalán későbbi kéz írásával tárgymegjelölés. K.: AO. VI. 458M60. (296. szám) (kihagyásokkal). 301. 1356. máj. 13. Visegrád Zeech-i Miklós c., [I.] Lajos király (H) országbírája, Turuch m. c.-e tudtul adja: korábbi ítéletlevelében (/. 252. szám) a bácsi egyház kápt.-ja e. máj. 2-án (2. die oct. fe. B. Georgy mart.) ötvenedmagukkal — fejenként 24-24 nemes eskütárs203