Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
258. 1356. máj. 2. A pécsi egyház kápt.-ja emlékezetül adja: a korábbi, fogott bírói ítéletből eredő kötelezettségeket rögzítő memorialis oklevélben (I. 251. szám) foglaltakat teljesítve Miklós fia: Ders a kápt. színe e. máj. 2-án (II. die oct. fe. Pasche d.) századmagával, nemes eskütársakkal együtt letett esküjével tisztázta magát azzal kapcsolatban, hogy vétlen Suklos-i Péter fia: Pál mr. és annak fivére (fr. carnalis), István megmérgezésében, ill. megölésében, azután pedig apja, Ders fia: Miklós mr. hasonlóképp 100 eskütevővel együtt esküdve bizonyította, hogy a szóban forgó mérgezés és halál nem az ő tudtával v. akaratából történt. Az eskütételnél megjelent az elhunyt Pál mr. fia: Gyula ~ Giula is fivéreit, Miklóst és Istvánt ugyancsak képviselve D. in termino supradict., a. d. 1356. E.: Dl. 4605. (NRA. 1698. 88.). Papíron, hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, valamint mandorla alakú pecsét nyoma. K.: AO. VI. 451-452. (289. szám). 259. (1356. máj. 2-9. között) A bácsi egyház kápt. jelenti Zeech-i Miklós országbírónak, hogy a hozzá intézett ítéletlevélben (/. 252. szám) foglaltaknak megfelelően máj. 2-án (2. die oct. fe. B. Georgy mart.) színe e. sor került Huzybach-i János fiai: Miklós és János, valamint eskütársaik B ......-i Sebestyén fia: János elleni esküjére. E mi.: A 301. számú oklevélben. K.: — 260. (1356. máj. 2-9. között) Az egri kápt. jelenti Zeech-i Miklós országbírónak: a kápt.-hoz intézett ítéletlevelében (1. 253. szám) foglaltak szerint eljárva Chahol-i János fia: Sebestyén mr. máj. 2-án (in f. II. prox. an. oct. fe. Passce d.) panaszát bizonyítandó esküt tett István fia: András ellenében a név szerint felsorolt 49 nemessel együtt (l. 302. szám). Az eskütételt István fia: András az egri kápt. e. személyesen hallgatta meg. Emi.: A 302. számú oklevélben. K.: — 261. 1356. máj. 3. Az egri egyház kápt.-ja e. a maga, valamint fivérei, László és Péter nevében is fellépő Scarus-i Miklós fia: István tiltja atyai rokonuknak (patruelis ipsorum), Bök 180
