Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
örök emlékezetére az országbíró autentikus függőpecsétjével ellátott privilégium kiadását határozta el. D. in Wysegrad, 12. die termini prenotati, a. d. 1356. Má.: Dl. 83 277. (Bárczay cs. lt. 28 1.). K.: Szendrei, Miskolcz III. 48-53. R.: Kubinyi, Miskolc I. 204-205. 169. 1356. ápr. 3. Vasvár Elleus fia: Miklós mr., András bán királynéi tárnokmr.-nek, s egyben Vasvár és Sopron m.-ék c.-nek az alispánja, valamint Vasvár m. szb.-ái emlékezetül adják: márc. 28-án (f. II. prox. p. domin. qua cantatur officium Oculi) tartott törvényszékük alkalmával a színük e. Kald-i Sefredius fia: Miklós odahozva és megmutatva az általa meggyilkolt, szintén Kald-i Mihály fia: Imrét, azzal vádolta őt, hogy Imre több alkalommal és egyre gyakrabban követett el hatalmaskodást vele szemben, így márc. 27-én (die domin. qua cantatur officium Oculi) is, amikor gonosz szándéktól vezérelve fegyveresen rátört az ő Kald-i házára, amely lakhelyéül (residentia) is szolgál, s meg akarta őt ölni, s bár e tervét nem tudta megvalósítani, végül Miklós vejét (gener), Vossan-i Isaak fia: Jakabot mégis életveszélyesen megsebesítette. Mivel Miklósnak a törvényszéki ülésen többször kikiáltott vádjaira senki sem adott feleletet Imre helyett, és nem is állt ki senki mellette, így Vasvár m. valamennyi, a törvényszéken ülésező nemesét, különösen pedig Gyula (Jula) fivérét, Miklós zalai alispánt, valamint István fia: Istvánt és Péter fia: Mihályt — Zala m.-i szb.-ákat —, nemkülönben pedig a Veszprém m.-i Hektor fia: György mr.-t kérdezték a szóban forgó Imrére és annak természetére vonatkozó ismereteikről, akik azt válaszolták — Istenbe vetett hitükre és a Szt. Korona iránti hűségükre —, hogy tudomásuk szerint Imre levelesített személy (proscriptus publicus) volt. A törvényszék ennek alapján úgy határozott, hogy Miklós hetedmagával még aznap tegyen esküt Vasváron a fenti panasz megerősítésére, amelynek letételét Boda c. — miután az eskü meghallgatását követően visszatért a törvényszékhez — igazolta előttük. A bíróság ezután elrendelte, hogy Imrét mint levelesített személyt vessék akasztófa alá (patibulum proicia- tur). D. in Castroferreo, 7. die termini prenotati, a. d. 1356. E.: Dl. UK) 066. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua Káld 5. 5. 69.12.) Hártyán, hátoldalán rányomott pecsét nyoma, bevágásai, valamint későbbi kézzel Káldy. K.: — 170. 1356. ápr. 4. Becs Margit, Bajorország hercegnéje, stb. kinyilvánítja, hogy minden olyan jogbiztosító iratot, valamennyi oklevelet, amelyek menyegzője alkalmával hitbérével és 140
