Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

99. 1356.febr.28.

A vasvári egyház kápt.-ja e. egyik részről megjelenő Zala m.-i Zagurheda-i István fia: Benedek, a másik részről pedig Zagurheda-i András fia: Bálint a maga, valamint fivére, János nevében is eljárván — saját terhére vállalván mindent, ha az alábbi egyezséget fivére teljesen v. részben elutasítaná — kijelentették, hogy mivel rokonuk, Zagurheda-i Miklós fia: Zagur (diet.) Pál fiú utód nélkül halt meg, Zagurheda birtokon lévő részbirtoka rokonság révén rájuk szállt, s azt egymás között örökre szóló birtokosztályt eszközölve felosztják olyan módon, hogy É-i felét —10 hold szántót is beleértve — annak valamennyi haszonvételével együtt (ti. jobbágyokkal, telki helyekkel, szántókkal, erdőkkel, vizekkel, rétekkel, ligetekkel, kaszálókkal) a mondott István fia: Benedek és utódai kapják, míg a másik, Dé-i részét, nem lévén benne a 10 hold szántóföld, szintén valamennyi haszonvételével együtt András fiainak: Bálintnak és Jánosnak, valamint ezek örököseinek juttatják annak kijelentésével, hogy mindkét fél végleg megelégszik a szóban forgó felosztás során birtokába került résszel. D. in domin. Exsurge, a. d. 1356.

E.: Dl. 41 279. (Múz. Ta. 1895. 7.) Hártyán, helyenként vízfoltos, hátoldalán kerek pecsét nyoma, bevágásai és felirat: Sanctus spiritus adsit nobis.

Má.: Uo., mint E., azzal megegyező jelzet alatt, László József aláírással.

K.: —

100. (1356.) febr. 29. Avignon

[VI.) Ince pápa Péter választott boszniai [püspöknek]: mivel Peregrinus püspök halálával megüresedett a boszniai egyházat irányító tisztség, annak betöltéséről gondoskodván, a címzettet, ugyanezen egyház olvasókanonokját nevezi ki püspökké, akinek tudásáról és erényes életéről meggyőződött, így rábízza ezen egyház lelki és anyagi irányítását és a hívek gondozását. D. Avinione, II. Kai. Marc., pápasága 4. évében [1356].

Reg.: ASV. Reg. Av. v. 132., f. 53r-v (Df. 289 508.)

Emi.: A 405. számú oklevélben.

K.: Theiner, Mon. Slav. 1.233. (313. szám) (Reg. alapján);Smic. XII. 332-333. (249. szám) (Theiner alapján).

R.: Acta Bosnae 32. (177. szám); Ljubic XXIII. 32. (177. szám) (E-re, Theiner, Mon. Slav.-ra való hivatkozással); Áldásy, 38. (212. szám) (Reg. alapján).

104