Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

95. 1356. febr. 23.

Pál, a Turuch-i Boldogságos Szűz-egyház prépostja és a konventje e. egyik részről a fiait, Jakabot, Miklóst, Jánost és Gergelyt is képviselő Smoran-i [?] Ruman fia: Pál, a másik részről Craz fia: János és Nogchepchin-i Máté fia: Mihály megjelenvén, előbbi kinyilvánítja, hogy Chepchin és Muchna birtokon lévő teljes részbirtokukat elzálogosítják Jánosnak és Mihálynak, valamint ezek örököseiknek 12 ft.-ért úgy, hogy azt bármikor visszaválthassák. D. III. f. prox. p. fe. Kathedre S. Petri, a. d. 1356.

E.: SA. v Banskej Bystrici Pobocka Kremnica Körmöcbánya város lt. Körmöcbánya város tanácsa: Oklevelek és levelek 1. 16.1. 8. (Df. 249 66Ü.) Hártyán, hátoldalán későbbi kéz írásával tárgymegjelölés, valamint pecsét nyoma, bevágásai, szalagja.

K.: —

96. 1356 febr. 24. Buda

Zeech-i Miklós c., [I.] Lajos király (H) országbírója, Turuch m. c.-e emlékezetül adja: mivel Wadakol-iLőrinc fia: Lőrinc mr.-t és Mykola-i Péter fia: Istvánt törvényes úton akarta bevezettetni a fiú örökös nélkül meghalt Péter fia: Márton királyi adomány címén őket megillető Dombow birtokon lévő részbirtok harmadának tulajdonába, amelyet egy másik privilégiumban alaposabban ismertetett körülmények között tőlük Dombow-i Péter fia: Márton nemesnek az özvegye visszakövetelt, ezért az országbíró levelet (I. 22. szám) intézett a bácsi egyház kápt.-jához, amelyben kérte, hogy adjanak hites tanút Scepes-i András fia: László a királyi udvarból külön erre a feladatra kiküldött királyi ember mellé, hogy a néhai Márton szóban forgó Dombow birtokán az összehívott szomszédok és határosok jelenlétében iktassák a korábban tartott törvényes hj. során 4 egyenlő részre osztott részbirtok háromnegyedét — nem lévén jogereje Márton özvegye v. bárki más ellentmondásának — a nevezett Lőrinc és István részére; míg a fennmaradó negyed felett legyen Péter fia: Márton 3 leányának egészen addig tulajdon- és haszonélvezeti joga, amíg férjhez nem mennek, ezt követően pedig az ország szokása szerint Lőrinc és István köteles számukra elégtételt adni az őket megillető leánynegyeddel kapcsolatban. Azt is rögzítette az országbírói parancslevél, hogy Márton özvegyének a továbbiakban is jogában áll hitbérét és jegyajándékát visszakövetelni a szóban forgó birtokból. Az országbíró kérte végül a kápt.-t, hogy febr. 9-re (ad. oct. fe. Purif. B. virg.) küldjön a történtekről számot adó jelentést a királynak. A kitűzött időpontban az István nevében is eljáró Lőrinc mr. bemutatta az országbíró e. a bácsi kápt. 1356. jan. 16-án (I. 36. szám) kelt jelentését, amelyből megtudta, hogy a birtokrészekbe beiktatták az érintetteket, ezért az országbíró a vele ítélkező bárókkal és nemesekkel együtt megerősíti Lőrinc és István, valamint utódai örökre szóló birtokjogát a szóban forgó birtok harmada fölött, továbbá helyben hagyja Márton 3 leányának haszonélvezeti jogát férjhezmenetelükig a fennmaradó részben, egyszersmind kiköti, hogy ezt követően adják ki a nekik járó leánynegyedet. Az ügyben mindezek tanúságára

101