B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
433 rábbi okleveleivel a király jelenléte elé megtett három idézésnek Lőrinc és István ellenében sem személyesen, sem megbízott útján nem tett eleget, továbbá a király jelenléte előtt annak sem adta magyarázatát sem személyesen, sem megbízottja útján, hogy milyen jogon és címen maradt Lőrinc és István Dumbo nevű birtokában, holott István, Lőrinc és István mesterek megbízottja 20 napig várt rá az országbíró előtt. Mindezek után István megbízottja igazságot kért Lőrinc és István mestereknek az aszszony részéről. Az oklevelekből kitűnt, hogy Dumbo birtok iktatása idején, amit a király férfiörökös nélkül elhunyt személy birtoka címén adományozott Lőrinc és István mestereknek, senki nem jelezte a királyi embernek és a boszniai káptalan tanúságtevőjének, hogy joga van a birtokban, Péter fia Márton három lányának járó leánynegyeden kívül, és Márton özvegye az ország szokása szerint a birtokból neki járó jog Lőrinctől és Istvántól való megszerzésére háromszor megidézve és negyedszerre kihirdetve egyik alkalomra sem ment el és nem is küldött maga helyett senkit. Az országbíró Miklós zágrábi püspökkel, a királyi aula alkancellárjával, István budai préposttal, Gergely váradi custossal, Konth Miklós erdélyi vajdával és Zonuk-i ispánnal, Péter fia Tamás királyi ajtónállómesterrel és más nemesekkel ítélkezve úgy döntött, hogy Dumbo birtok háromnegyedét királyi adomány címén Lőrinc fia Lőrincnek és Péter fia Istvánnak ítéli örökre, mások jogainak sértetlenül hagyásával, a birtok negyede pedig minden haszonvétellel Péter fia Márton három lányáé, amíg férjhez nem mennek, amikor pedig férjhez mennek, a birtok negyedrésze a királyi adománynak megfelelően visszaszáll Lőrinc és István mestereknek örökre, miután azok a leánynegyed felől elégtételt adtak az asszonyoknak az ország szokásának megfelelően. Amennyiben Márton özvegye a birtokban a jog szerint őt megillető hitbérét ás j egyajándékát Lőrinctől és Istvántól szeretné megkapni, a jog szerint megteheti. Az országbíró minderről függő és autentikus pecsétjével megerősített privilégiumot ad. D. in Vysegrad, 25. die oct. fe. OO SS. predict., a. d. 1355. E.: HDA. NRA. 646.28. (Dl. 33 605.) Hátlapján későbbi kézzel írott tárgymegjelölés. Függőpecsétre utaló fonat. Á.: I. Lajos, 1367. febr. 8. Dl. 33 604. (HDA. NRA. 646.28.) (eltérő névalakjai: Chekliz, Dombo, Valkov, Vissegrad). K.: AO. VI. 401 –406. (257. szám); CDCr. XII. 314– 319. ( 237. szám) (Á. alapján). R.: Doc. Trans. C. X. 383. (357. szám). 728. 1355. dec. 2. Szentlászló Pál fia Miklós comes Scepus-i szolgabíró tudatja, hogy megjelent előtte Anna (nobilis domina), Bethlemfalua-i Péter fia Hank felesége és az alábbi idézés elvégzésére kérte a szolgabíró emberének kiküldését. A szolgabíró a pecsétjével kiküldte Kurtuelus-i Bekét, aki visszatérve és a pecsétet visszahozva (reportans sigillum) elmondta, hogy múlt hétfőn (f. II. prox. preterita) Kurtuelus [~ hátlap: Kortuelus]-i Pál fiait: Miklóst, Lőrincet és Hank-ot dec. 2-re (f. IV. an. fe. S. Nicolai conf.) megidézte Anna asszony ellenében a szolgabíró jelenléte elé. A terminuson a felek megjelentek előtte és a szolgabíró a pert fogott bírák kérésére és a felek akaratából békekötés re elhalasztotta
